A minap azon agyaltam, vajon az információs társadalom kialakulása előtt is ennyi tökéletes, mindentudó minta-anyuci szaladgált széles e hazában (világban), és osztotta többnyire kéretlenül az észt, vagy mindez csupán a közösségi oldalak hozadéka? Ha valaki több információval rendelkezik ez ügyben, rikkantson bátran, mert mielőtt gyermekem született volna, én sajna csukott szemmel jártam-keltem a téma irányában.
Na de most, hogy már én is anyuka vagyok, és a közösségi platformok szinte ontják magukból a rendkívül nagytudású "szuper-anyukákat", sajnos jómagam sem tudom kikerülni ezt a típust. Biztosan a Te ismerőseid között is van legalább egy ilyen példány.
Ők azok aki mindenütt ott vannak és lesben állnak, és persze mindig mindent jobban tudnak, mint bárki más. Nem sikerült a délutáni sütid? Ő nyomban ott terem és máris felvilágosít, hol rontottad el, és ő miként szokta ezt jól csinálni. Megosztasz egy fotót, amin a gyereked épp nem makrobiotikus magvakat, esetleg bio (!) zöldséget, gyümölcsöt majszol, hanem Uram bocsá' Túró Rudit? Ő máris megjelenik, hogy felhomályosítson a cukor és a tej gyilkos hatásairól, és hát persze, hogy a legfrissebb norvég és brit kutatások eredményeivel felvértezve, egy harcos amazon vehemenciájával hívja fel figyelmedet "szaranyaságodra". Kénytelen vagy a kicsikédet bölcsődébe adni, mert muszáj fájó szívvel visszamenned dolgozni? Igen kitaláltad: szuper-mami azonnal ráröppen a témára. Jön, hogy hülye kérdéseket tegyen fel a körülményeitekről, amihez persze nyilván semmi köze sincsen, aztán persze nem mulasztja el tudtodra adni, hogy hála a magasságosnak, neki bezzeg megvan minden lehetősége az otthon maradásra... mert hát a gyereknek mégiscsak így a legjobb.
Ő az, aki szülés után két nappal, öt nappal, egy héttel... már lapos hassal pózolgat a közösségi oldalain, hogy márpedig érezze már szarul magát mindenki, akit másmilyen genetikával áldott meg az ég. Lehet, hogy Te a 24 órából 20 órán keresztül vért izzadsz, hogy tejet csiholj a melledből a kisbabád számára, és baromira teszel rá, hogy éppen nem úgy nézel ki, mint Vénusz, aki épp most lépett ki a habokból, szerinte igénytelen, szar anya vagy, és ezért fog megcsalni a párod.
Csak úgy mondom, hogy a szülés utáni lapos has, gyakran csupán a genetikán múlik, kivéve ha nem sportoltál keményen a terhességed előtt és közben. S még ekkor sem biztos, hogy deszka hasad lesz közvetlenül a szülés után. Szóval ha vagy olyan szerencsés (?), hogy az előbbiek táborát erősíted, akkor az nem a te érdemed kedveském! Ha pedig valamiért nem te küzdöttél meg, miért is arcoskodsz vele???
Ő az, akinek természetesen tökéletes a párkapcsolata, tökéletes az otthona, tökéletes ételeket rittyent az asztalra, gyereke mindig makulátlanul csinos ruhácskákban "parádézik", és sohasem tévézik.
Ő az, aki semmilyen körülmények között nem mulasztja el "hestegelni" a feneke alatt lévő autó típusát, a gyereke babakocsijának márkáját, a gyereke illetve saját ruhájának márkáját... és még sorolhatnám.
Mások felett ítélkező, fennhéjázó, önfényező nőszemély, aki azt gondolja, ő kaksizta a spanyolviaszt. Ő az, aki úgy tesz, mintha már az anyatejjel szívta volna magába a gyereknevelés minden csínját-bínját, s persze mindig akad egy holdudvara, akik még adják is alá a lovat.
Anyucik, olyan könnyű mások felett ítéletet mondani. Pedig ha mindannyian inkább a saját házunk táján sepregetnénk rájönnénk, hogy mi sem vagyunk jobbak "a Deákné vásznánál". Ráadásul talán kevesebbek zsebébe nyílna ki az a bizonyos bicska, ha az észosztás helyett a saját stílusunkon csiszolgatnánk. Mert egy kedves, jószándékú, hasznos tanácsot sokan szívesen vesznek, ha a helyzet úgy kívánja, de a kivagyi arcoskodás tudtommal keveseknek jön be. Márpedig a stílus ugyebár maga az ember.