A kisfiam már az igazak álmát alussza, csend honol a lakásban. Szélesre tárom a nappaliból az udvarunkra nyíló hatalmas erkélyajtót, és beengedem a tücskök ciripelését, a fogyó hold fényét, és a nyár sűrű, nehézkes illatát. Már évek óta nem nézek tévéműsorokat, és most, hogy a kisfiam apukáját vidékre szólította a munka, a Walking Dead soron következő epizódja sem opció egy magányos estéhez. :) Meggyújtom hát imádott szantálos gyertyámat, bekapcsolom kedvenc nyári lounge mixemet, és pötyögök... Brúnó kutya csendesen beoson, és a lábam mellé telepszik. Eszményien békés az éj.
Mindig is imádtam a nyáresték hangulatát, melyhez hozzátartozik az az ezernyi illat, ami ilyenkor könnyedén a fejünkbe száll, s ha óvatlanok vagyunk, hajszol bele meggondolatlan kalandokba... :)
Engem most a reggel vásárolt friss szilva, nyári alma és barack illata, a délutáni záportól ázott föld sűrű, nehézkes aromája, virágok illata a levegőben, a pohárka jéghideg limonádé, a néhány szelet friss uborka, amit felszeltem magamnak, kis esti nassolás céljából, a délelőtt magamra fújt parfüm, és a szomszédos udvarról átsurranó grillfüst illata vesz körül.
Szeretem mindazt, amit nyár szagnak hívunk: a nyári záporok illatától kezdve, a frissen vágott füvön keresztül, a napsütötte bőr illatáig. Azonban, s talán ezt már említettem, a tipikusan nyári parfümökkel nem igazán tudok mit kezdeni. Nem az én világom a  pillanatok alatt tovalibbenő citrusosság, sem a szellős, vizes frissesség, inkább a karakteresebb aromák kedvelőjének mondanám magam. Rosszul viselem az állóvizet. Szeretem ha valamiben van vér, vannak viharok, van némi spiritusz. Azokat a parfümöket favorizálom, amik utaztatnak. Azokat, melyek segítségével új személyiséget kaphatok, még ha csupán kölcsönbe, és még ha csak egy röpke időre is...
Egyébként alapvetően nem szokásom az illatokat évszakok szerint kategorizálni, néhány kevés kivétellel. Akkor viselek bármit, amikor kedvem támad hozzá. Ebben az idei nyári szezonban például a következők a kedvenceim, melyek ahogyan azt már megszokhattátok, sohasem a legtrendibb, legújabb kiadású parfümök, és talán nem is jönnek szembe az utcán, minden második hölgy bőrén illatozva.

Acqua Di Parma-Mandorlo Di SiciliaOly régóta izgatta már a fantáziámat, azonban látatlanban mégsem mertem megrendelni. Elmúltak már azok az idők, amikor nagy merészen vakvásárlásokba bonyolódtam. Aztán végül, milyen szeszélyes a sors keze, az egyik kedvenc parfüm "díleremtől" kaptam egy kisebb mennyiséget ajándékba valamelyik vásárlásom mellé. Gondoltam magamban, ez sem lehet véletlen, még az égiek is úgy akarják, hogy mi ketten megismerkedjünk egymással.
Már az üvegcséből inhalálva gyanús volt, hogy ennek a fele sem tréfa, villámgyorsan magamra fújva aztán megtörtént a varázslat: ez bizony szerelem volt első szippantásra.
Mandulás, édes, vaníliás, púderes... de ne azt a nehéz, téli, beburkoló vastagpulcsi szerű sűrű töménységet képzeljétek el. Ezt az édességet oly frissítően tompítja a bergamott és a narancs, hogy párája ideális megkoronázása lehet egy buja nyáresti naplementének.
Mint ahogyan azt is el tudom képzelni, hogy a fiatal Sophia Loren ebbe az illatba burkolózva, capri nadrágban, szalmakalappal a fején töri ripityára a férfiszíveket, ahogyan késő délután ringó csípővel végigkorzózik Palermo egyik hangulatos utcácskáján. 
Szóval ez a parfüm számomra szerelem a javából! Hatósugara közepes, inkább intim bőrközeli. De hát nyáron a tikkasztó kánikulában, vajon ki a fészkes fene akar kilométeres illatcsíkot húzni maga után!?

Shay & Blue-Black TulipEz az illatocska nem volt azonnal szerelem, ami érdekes, figyelembe véve azt a tényt, hogy az én bőrömön minden olyan parfüm szépen mutat, amiben szilva van. Márpedig ő aztán igazán bővelkedik ebben a pompás gyümölcsillatban. Mindenesetre kellett, hogy picit ízlelgessem, hogy barátkozzam vele, de úgy érzem, minden pillanat megérte, amit a vele való ismerkedésre fordítottam.
Szóval ő egy ínycsiklandó szilvás illat. Mi több, egy buja, mézédes szilvanektár, egy sóhajtásnyi fahéjjal meghintve, benne illatos tavaszi virágokkal. Hogy miért a "black" jelző, azt mondjuk nem igazán értem, mert ebben a finom kis gourmet nedűben aztán semmi sötét, semmi sötétség nincsen. Inkább lédúsan harapni való, mézédes, nagyon szilvás, nagyon virágos, bármiféle szintetikus mellékzönge nélkül. Úgy ítélem meg, hogy kiváló pasimágnes is... ha valakink netán efféle elképzelései volnának. :)) Egyébként semmi nagystílűség, csupán bájosan imádni való.

By Kilian- Voulez-Vous Couser Avec MoiMár két éve szerelmes vagyok ebbe a leplezetlenül érzéki, virágos parfümcsodába, amely maga a megtestesült bujaság üvegcsébe zárva. Olyan, akár egy szeszélyes nőszemély: bájosan púderes, szikrázóan üde, kacéran virágos... Teljesen kiszámíthatatlan, éppen melyik arcát fogja mutatni. Mindenesetre feledhetetlen és ellenállhatatlan. A Voulez-Vous Couser Avec Moi egy színtiszta afrodiziákum. Egy forró légyottra csábító mágikus elixír, amely az Ylang-ylang, a tubarózsa, a gardénia, a rózsa, a szantál, a vanília és fás jegyek erejével kísérti meg a gyanútlan prédát. Abszolút addiktív!

Amouage-Lilac LoveA Titkos Kert bájosan kacér, finoman nőies királykisasszonya.  Egyszerűen képtelenség betelni vele. Szépséges orgona, ínycsiklandó kakaó és finom púder harmonikus játéka varázsolja ellenállhatatlanul különlegessé ezt a kompozíciót. Puhán ölelő, pompásan fényűző, bohókás, különleges, egy valódi romantikus csemege ő luxus bársonyköntösben, a gourmand illatok szerelmeseinek.

XOXO: Katica

(Fotók: Pinterest)

Nahát, még csak most posztoltam a májusi kedvenceimet, s máris itt az ideje, hogy újra megosszam veletek, június hónap legjeit. Fontos tudnotok, hogy semmit nem reklámozok! A bemutatott termékeket valóban szeretem, és nagy megelégedéssel használom, nem pedig annak szól a dicséret, hogy valakitől kipróbálásra kaptam bármelyiküket is. Az összeset a saját keresetemből szponzoráltam. :)

A június alapvetően egysíkúan telt: Marci mackó ugyanis végig betegeskedte. Ez pedig azzal járt, hogy rengeteget éjszakáztam, ezért úgy összességében meglehetősen stresszes időszakot zárok. Nem tehetek róla, de engem a gyerek egy sima köhögéses-megfázásos nyavalyája is úgy megvisel, mintha én magam gyengélkednék, míg neki meg sem kottyan az egész. :) A gyerekek az igazi hősök. Szóval mindezek fényében igencsak szükségem volt mind a bőröm, mind pedig a lelkem fokozottabb kényeztetésére. Nos, nem is szaporítom tovább a szót, megosztom veletek hogyan sikerül megőriznem hamvasságomat (haha), még egy problémás időszakban is.

The Ordinary Azaliac Acid Suspension 10% és The Ordinary Matrixyl 10% + HABár tudom, igencsak megoszlanak a vélemények a The Ordinary termékeket illetően, én nagyon szeretem őket. Nem, nem azért, mert minden egyes termékük maximálisan beváltotta volna a hozzájuk fűzött reményeimet. Természetesen akad néhány kakukktojás. Azonban megvannak azok a kincseim, amik viszont nagyon is hozzám nőttek, mert csodákat művelnek a bőrömmel. Úgy, mint például ez a két kis kence, melyeknél én ár-érték arányban még egyszerűen nem találtam hatékonyabbat, jobbat.
Szerintem sokan vagyunk ezzel így, hogy a stresszesebb időszakban gyakrabban ütik fel fejüket az arcunkon pattik. Na én így jártam. Pompáztak a homlokomon, az államon... azaz csak pompáztak volna, ha ki nem nyírom őket ezzel a szuperszónikus azelin savas szuszpenzióval. Amint megláttam, hogy egy kis mocsok rügyezni készül, azonnal támadásba lendültem, és láss csodát: volt pirosság, nincs pirosság. Illetve a már meglévő ragyákat is rövid időn belül kezeli. Egy csoda ez, de tényleg! Szerintem ott a helye minden valamirevaló beauty elsősegély dobozkában. :)

A Matrixylt egy másik termékkel együtt rendeltem, amiről egyelőre még nem ejtenék szót, mert nincs elegendő tapasztalat, információ a birtokomban. De hamarosan...
Viszont a Matrixylt imádom!!! A vízhiányos bőrömre valami fantasztikus!!! Csodálatosan hidratálja, s ezáltal feltölti a bőrömet, nem allergizál... minden általam támasztott kritériumnak megfelel! Csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni.

Dr. Konopka's regeneráló arcmaszk
Egy korábbi posztomban, amikor a Dr. Konopka's termékekről írtam, ódákat zengedeztem egy bizonyos arcpakolásról, amely teljesen levett a lábamról. Egyszerűen nagyszerű, az arcbőröm imádja, az ára baráti... nos, ő volt az: Dr. Konopka's regeneráló arcmaszkja. Rövid időn belül állandó helyet vívott ki magának a szépségszekrénykémben. Könnyed kis krémpakolás, nem érzem úgy, mintha disznózsírral mázoltam volna be az arcomat, az előírt hatóidő alatt a bőröm maradéktalanul beszívja és ami utána marad: pihe-puha, csodásan hidratált bababőr. Azt hiszem, ennél több már csak fölös szócséplés volna. Próbáljátok ki. 

Herbatint Royal Cream hajbalzsam,és Bio Argánolaj
Az argánolaj egy olyan univerzális csodaszer, amit szerintem 25-30 éves kortól minden nőnek receptre kellene felírni. Hogy miért? Egyrészt remekül hidratálja a bőrt, és tulajdonképpen mindenféle bőrtípusra és bőrállapotra jó. Nem okoz ragyákat, feltéve hidegen sajtolt, biogazdálkodásból származó szép tiszta argánolajat vásárolunk.
A Marokkó folyékony aranyának is nevezett argánolaj magas zsírsav- és rendkívül gazdag E vitamin tartalmának köszönhetően regenerál, hidratál, és teszi mindezt tetőtől talpig. Szóval jó a bőrünknek, szép fényessé varázsolja a hajunkat, remekül ápolja a hajvégeket, puhítja a körömágy bőrét... 0-100 éves korig. :)

Amikor hajápoló szereket választok magamnak fontos, hogy minél gyengédebb, ám hatékony összetevőkkel bírjon a termék, amit majd magamra kenek. Nyilván elsődleges szempont, hogy legyen állatkísérletmentes, és persze az sem árt, ha vegán. Vastagszálú és hatalmas tömegű hajjal vagyok megáldva, ami jelenleg bőven a hátam közepéig ér. Nem festetem, és semmilyen más egyéb módon sincs vegykezelve, tehát nincs szükségem olyan hatalmas extrákra. Csupán sima, fényes, gubancmentes hajkoronát szeretnék. Nos, ez a Herbatint hajbalzsam minden kritériumnak megfelel. S habár elvileg festett hajra szánják, egy csoda, amit művel az én természetes hajammal! Puha, fényes, könnyen fésülhető és illatos illlllatos hajkoronát varázsol.Imádom! És egyébként érdemes utána nézni a márka hajfestékeinek is, mivel 2016-ban BEST OF NATURAL BEAUTY díjat nyertek, 2017-ben pedig VICTOIRE DE LA BEAUTÉ győzelemmel díjazták őket Franciaországban, egyáltalán nem véletlenül.

DERMOmed tusfürdő argánolajjal
Mi az, ami miatt szerelembe estem ezzel a tusfürdővel? Nézzük: mennyei illata van, isteni krémes az állaga, mennyei illata van, nem szárítja a bőrömet, mennyei illata van, állatkísérlet mentes... ja, és mondtam már, hogy mennyei púderes illata van? :) Nem ragozom tovább! A tusfürdők királynője ő. Mindenképp próbáljátok ki.

The Chemistry Brand testápoló hyaluron koncentrátum, és Babydream extra sensitive testápoló
Valahol már írtam, hogy testápoló mániás vagyok. Na de ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen ha már akkurátusan odafigyelünk az arcbőrünk és a hajunk ápolására, akkor nem feledkezhetünk meg a testünk egyéb részeiről sem... nem bizony, még ha azt a nap legnagyobb részében ruha fedi is. Télen általában szárazabb a bőröm, és hajlamos hámló foltokat produkálni, nyáron viszont szerencsére elkerülnek az effélék, ilyenkor csupán a napi, kötelező hidratálásra van szükségem. Illetve egy ideje már elkezdtem odafigyelni mind a belső, mind pedig a külső bőrfeszesítésre is. Hamarosan írok majd nektek a belsőleges bőrápolásomról, most azonban nézzük, mivel tartom külsőleg szép állapotban a bőrömet. A TCB hyaluron koncentrátumáról rengeteg szépet és jót olvastam a különböző fórumokon. Ezek hatására mertem belevágni a vásárlásba, és milyen jól tettem, mert az én finom, vízhiányos bőröm igazán hálás ezért az extra ápolásért, hiszen szemmel láthatóan élettel teli, gyönyörűen hidratált és kicsattanóan egészséges. Maga a koncentátum egy csodásan tiszta, teljesen átlátszó, illatmentes, gél állagú anyag, amely önmagában és egy gazdagabb testápolóba keverve is használható. Gazdaságos, hiszen mindkét esetben elegendő egy kisebb mennyiség belőle. Én felváltva használom: egyszer önmagában, egyszer pedig a kedvenc testápolómba keverve, ami most nem más, mint a Rossmann saját márkás Babydream extra sensitive illatmentes testápolója. Ezt eredetileg Marci mackónak vettem, de mivel ő utál kenekedni (pasik... ), ezért úgy gondoltam elhasználom, ne menjen már kárba. :) És beleszerettem, ez van! Télen talán szükségem lesz valami gazdagabbra, de mostanában annyira tökéletes számomra ez a kombináció, hogy jobbat elképzelni sem tudnék. Ha szép, feszes, hidratált bőrt szeretnétek, próbáljátok ki őket bátran.

XOXO: Katica

Miután a fiam több mint egy teljes héten keresztül valami fránya megfázásos-köhögéses kórsággal küzdött, hogy is mondjam... az alvás tevékenysége, mint olyan, az elmúlt időszakban erősen háttérbe szorult az életemben.
Azért valamire ez is jó, hiszen ilyenkor alvás helyett csak fekszem a sötét szobában, bevetésre várva. :)
Hallgatom az éjszaka hangjait, magammal vagyok, gondolkodom, filozofálgatok, meditálok, ötleteket gyűjtök az íráshoz, és magamban fohászkodom egy köhögésmentes éjszakáért.
Egyik éjjel csak úgy a semmiből, félúton az álom és az ébrenlét között, egy kozmetikumokkal roskadásig megpakolt drogéria polcai sejlettek fel lelki szemeim előtt. Szépen, módszeresen el voltak rendezgetve a széles fogyasztói közönségnek szánt különböző tusfürdők, testápolók, hajápoló szerek... ahogyan azt a marketingesek előírták. Csábítón hívogatták a kedves vásárlókat. A szigorúan formatervezett flakonok, a színek mind pontosan megtervezve, hiszen minden kommunikál. Másnap aztán elgondolkodtam ezen a látomásomon: az igazság az, hogy még így 2018 közepén is a legtöbben gondolkodás, és egy minimális utánajárás nélkül emelik le a szépséges dobozokat, flakonokat, tégelyeket a polcokról és fizetnek kisebb-nagyobb összegeket olyan termékekért, amelyekben vajmi kevés a tartalom, ám annál több az üzleti fogás. És a vásárlók legnagyobb részének még mindig tök evidens ezeket a cuccokat megvásárolni, bármiféle tudatosság nélkül. Nem számít, tesztelték-e állatokon, nem számítanak az összetevők, vagy, hogy tartalmaznak-e bármiféle lényegi hatóanyagot, a legfőbb szempont a vásárlásnál a tetszetős dizájn és a finom illat. Bárki bátran megcáfolhatja mindezt, én csupán azt írom, amit látok, amit tapasztalok magam körül.
Nekem az a fő célom, hogy kajáimmal és kozmetikum ajánlóimmal, megmutassak egy másfajta utat, ha úgy tetszik a piros pirulát. :) Hogy nem -feltétlenül- az agyonreklámozott nagy nevek nyújtanak valós megoldást a különböző problémákra. Hogy habár valóban sokkal kényelmesebb a drogériák polcairól leemelni egy-egy terméket, némi utánjárás sokkal célravezetőbb lehet, mint a szép csomagolás, vagy a marketing blabla után menni vakon. Hogy a kicsi, kevésbé ismert márkák termékei gyakran sokkal hatékonyabbak, mint a gyakran profitorientált, nagy cégek közismert márkáinak portékái.

Ha ezen a velős kis bevezetőn túljutottál, azt szívből megköszönöm! :) S most pedig kérlek engedd meg, hogy elkalauzoljalak Dr. Konopka, észt gyógyszerész gyógynövény kozmetikumainak csodás világába.
Dr. Konopka  olyan gyógyszerész volt, aki rajongott a természetes anyagokért, és annak szentelte életét, hogy kitanulja, miként lehet gyógyszertári készítményekhez felhasználni a természet kincseit. Első terméke egy sebgyógyító hatású krém volt, amely 48 gyógynövény kivonatát tartalmazta, és amely látványos hatásánál fogva olyan népszerű lett, hogy vásárlói el is nevezték Dr. Konopka Csodakrémének.
Később a doktor a szépségápolásra fókuszált. Ezeket a szépítőszereket első ízben a felesége próbált ki, aki nagyon kényes volt a minőségre. A szépségápolási szerek kizárólag akkor kerülhettek fel a gyógyszertári polcokra, ha azok megfeleltek az asszony legmagasabb elvárásainak is.
Dr. Konopka 1938-ban kis példányszámban a saját költségvetésén kiadta szépségreceptes könyvét. A ma forgalomban lévő Dr. Konopka's termékek ezek rekonstruált másai. Nekem ezúttal kétféle gyógynövény esszencia és egy regeneráló arcpakolás került a kosaramba, egy hónappal ezelőtt, melyek azóta nagyon a szívemhez nőttek. Az arcpakolás oly annyira, hogy állandó lakója lesz a kis fürdőszobai szépségszekrénykémnek.
Gyógynövény eszencia N49 bőrfiatalító testpermet, és N54 mélyhidratáló testpermet

Bevallom, nyáron nagyon nem kedvelem a testes, nehéz testápoló szereket. De szerencsére ilyenkor a bőröm nem is igényel effélét. Tehát törekszem a minél könnyedebb hidratálásra. Ebből az apropóból esett a választásom Dr. Konopka bőrápoló esszenciáira.
Amikor megrendeltem őket, akkor még remek ötletnek tűnt, azonban mikor első ízben kézbe vettem bevallom, átfutott az agyamon egy kósza gondolat, miszerint: mi a fészkes fenének rendeltem én ezeket??? Egyszerű vizes testpermetnek tűntek, némi gyógynövényes illattal megspékelve. Szóval picit fölös pénzkidobásnak tűnt egészen addig, amíg meg rá nem jöttem, a bőröm biz' nagyon is szereti ezt a fajta ápolást.
Elárulom, elég gyakran megesik, hogy nincs már kedvem zuhanyzás/fürdés után testápolóval kenekedni. És itt lépnek színre a szóban forgó testpermetek: szárítkozás után befújkálom magam egyikkel vagy másikkal, esetleg ha halmozni akarom az élvezeteket, akkor mindkettővel. :) A bőröm pedig pihe-puha.
Alapvetően normál, illetve zsírosabb bőrűeknek ajánlom ezek használatát. Nagyon száraz bőrre nem hiszem, hogy önmagukban elegendőek, és lehet is élni nélkülük, de a forró nyári napokon bárkinek jó szolgálatot tehetnek egy kis frissítőként, némi extra hidratálásért.

Regeneráló arcpakolás

Na ez... ez a pakolás számomra a giga-mega telitalálat! Nem is tudom, eddig hogy bírtam élni nélküle. Az állaga, a hatékonysága, az illata... imádom! Abszolút a top 5 szépségtermékeim közt a helye.
Az történt, hogy néhány hete valami eléggé túlszárította az arcbőrömet, tehát épp időben érkezett ez a kis csodaszer a Dr. Konopka's rendelésemmel. Természetesen azonnal teszt alá vetettem, és csodák-csodája, már az első használat után csillapította a bőrszárazságomat! Azóta minimum heti egyszer-kétszer használom és nem tudok betelni vele. Ebben az éjszakázós időszakban különösen életmentőnek bizonyult.
Az állaga nagyon könnyed, az illata enyhén gyógynövényes, de egyáltalán nem zavaró, a hatása pedig... táplál, hidratál, nem okoz pattikat vagy más egyéb irritációt. Ár-érték arányban totál verhetetlen! Nekem ő a nélkülözhetetlen kategória. Nem is ragozom tovább, szívből ajánlom őt kipróbálásra.

XOXO: Katica

Többen is jeleztétek felém, hogy osszam már meg veletek -legyek oly szíves- azokat a recepteket, melyeknek illusztrációját -hellyel-közzel nap mint nap- ország-világ elé tárok az Insta posztjaimban. Kértétek, hát megkapjátok. :))

Úgy döntöttem, első körben néhány finom és egészséges reggelim receptjének rejtelmeibe avatlak be titeket. Mert ugyebár a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Bevallom, ennek ellenére én soha életemben nem voltam az a tipikus reggeliző típus. Gyerekkoromban persze muszáj volt suliba indulás előtt, de miután már nagyobb önállóságot kaptam, biz' én teljesen elhagytam a reggeli étkezés procedúráját. Tudom, ez nem túl helyes, azonban valahogy reggel sosem vagyok igazán éhes. A mai napig is a legfontosabb számomra, hogy a bögre forró teámat nyugodtan elkortyolhassam. A teakészítés nálam egy valódi szertartás: közben átgondolom az aznapi teendőimet, s amíg élvezem a vidító ám nem részegítő italom aromáját, magányosan, gyerekzsivaj és gyerekhiszti nélkül meditálok egy picit.
A reggeli mentes napindítási szokásomon a várandósságom idején változtattam. Akkoriban ugyanis reggeli nélkül meglehetősen émelygősen indult a napom. Ezt elkerülendő bevezettem hát a könnyű reggeliket a napirendembe. Mióta pedig növényi étrenden vagyok, tökélyre fejlesztettem az egészséges, ám kiadós, szelíden hedonista napindító lakomákat. :) Óriási szerencsém van lévén, hogy itthonról dolgozom, így nem kell rohannom reggelente sehová, de ne aggódjatok: a következő pofonegyszerű reggelik -egy kivétellel- zökkenőmentesen beilleszthetők még a kapkodós, munkába sietős reggeli étkezésekbe is. Íme az én kedvenceim, időigényességi sorrendben:

1. Gyümölcs smoothie - ha egyáltalán nem vagyok éhes, de mégsem akarok bűnözni a reggeli elhagyásával.
Hozzávalók 2 főre:

- 1 banán
- 1 alma
- 1-2 csésze málna, szeder, fekete áfonya... (ha idény van, friss gyümölcsökből, az év többi részében pedig az apósom kiskertjéből származó, lefagyasztott példányokból)
- 1 csésze bébispenót
- 2 ek. aprószemű zabpehely
- 1 ek maca por
- 2 ek lenmagpehely vagy tönkölypehely
- zabtej ízlés szerint, attól függően, hogy a sűrűbb, esetleg a folyékonyabb változatot kívánom-e.

A hozzávalókat bedobálom a turmixgépbe, hozzáöntöm a zabtejet, és végül összeturmixolom az egészet. Zabtej helyett természetesen használhattok kókusztejet, mandulatejet, vagy bármilyen vaníliás növényi tejitalt, az ízléseteknek és hangulatotoknak megfelelően.

2. Zabkása - egy kicsit másként
Hozzávalók 1 főre:

- 3-4 ek aprószemű, lágy zabpehely
- 1 ek zabpehelyliszt
- 1 ek lenmagpehely
- 1 ek tönkölypehely
- 1 ek maca por
- 1 ek kakaópor
- 1 csipet fahéj
- 1 tk agavészirup
- kb. másfél-2 dl sima vagy vaníliás zabtej
+ extra: egy darab banán reszelve

A hozzávalókat egy tálkában vegyítem, összekeverem, majd egész éjszaka a hűtőszekrényben pihentetem. Reggel két út áll előttem: vagy hidegen fogyasztom, vagy 1-másfél percig melegítem a mikróban, csupán addig, amíg felfut a tálka tetejéig.  Mindkét esetben kéretik jól megkeverni fogyasztás előtt. Én úgy szeretem, ha jó krémes az állaga. De ez is ízlés kérdése. A zabtej mennyiségével szabad nyugodtan játszani. Plusz ha extrán laktatóvá akarom tenni, a legvégén simán belereszelek egy banánt is. Nyami!

3. Tofurántotta - kiadós finomság a ráérős reggelekre
Hozzávalók 1 nagyobb étkű, vagy 2 kisebb étkű főre:

- 1 lilahagyma
- 1 szál újhagyma
- 1 kaliforniai paprika
- 3-4 buci gerezd fokhagyma (fokhagyma mániás vagyok)
- 1-2 paradicsom
- olívaolaj vagy kókuszolaj
- 1 csomag (180 g.) tofu. Én a Lunter féle natúr vagy füstölt változatot használom, attól függően, épp melyikhez jutok hozzá. Amit még szeretek, az a Lidlben megvásárolható lila csomagolású marinált tofu.
- só, bors, natúr vegeta, kurkuma. A tojásos ízhatás elérése érdekében pedig egy csipetnyi fekete só még adagolható, de ez abszolút fakultatív.

A lilahagymát apróra kockázom, az újhagymát és a paprikát rusztikus darabokra szelem, és egyszerre dobom a magasabb falú forró serpenyőbe. Néhány percig pirítom őket, majd mehet hozzájuk a fokhagyma, amit fokhagymanyomóval préselek a díszes társasághoz. :) A paradicsomo(ka)t megmosom, meghámozom, és felkockázom, majd mehet(nek) a serpenyőbe. Jó néhány percig párolódhatnak a saját levükben. Olyan ez az egész, mint amikor lecsót készítünk. Ha már jónak ítélem az állagukat, tehát picit még roppanósak, de már nem nyersek a zöldségek, akkor belemorzsolom a tofut a serpenyőbe. Megfűszerezem: tehát sózom, borsozom, vegetázom, kurkumázom. A legvégén pedig a csipetnyi fekete sóval koronázom meg ezt a pompás étket. Ilyenkor még egy-két percig rotyogtatom, hogy összeérjenek az ízek, aztán kezdődhet a lakoma.

Jó étvágyat kívánok! :)

Az utóbbi időben méltatlanul elhanyagoltam a kis blogocskámat, amit szánok-bánok. A miértre nincs magyarázat, csupán... valahogy nagyobb lelkesedést éreztem inkább az Insta felületen való tevékenykedéshez. Annak minden előnyével és hátrányával együtt. Mindenesetre létrejött ott egy szívemhez igazán közelálló kis közösség, ismeretlen ismerős nőkből, édesanyákból, akik közül mostanság többen is érdeklődtek tőlem az általam kedvelt, illetve szívesen használt szépségápolási termékeimet illetően. Ezért a minap az a "korszakalkotó" ötletem támadt, hogy időről-időre készítenék egy kis összefoglalót az éppen aktuális kedvenceimről.
Többször is hangoztattam már, hogy nem vagyok valami nagy shoping királynő, ráadásul hosszú évek tapasztalata mondatja velem, hogy meglehetősen kevés azoknak a kozmetikumoknak, szépségápolási termékeknek a száma, amelyekről egyáltalán szót ejteni érdemes. Bár hála a jószerencsémnek, többnyire azért mégis csak sikerül rálelnem az üdítő kivételekre. Azt tudnotok kell, hogy minden esetben törekszem az általam használt termékek CF (állatkísérletmentes, erőszakmentes) minőségére, azonban vannak olyan termékek a repertoáromban (jelen esetben a fényvédők), melyek egyelőre nem felelnek meg eme elvárásaimnak, mivel ezidáig nem sikerült megtalálnom a számomra megfelelő erőszakmentes kedvencet. De rajta vagyok az ügyön.
Figyelmeztetlek titeket, hogy ez a bejegyzés kissé hosszúra sikeredett, de mostanra, amikor mindenki videót készít, úgyis annyira ellustultunk az olvasás terén... Maradjatok szellemileg frissek, olvassatok, olvassatok. :))
Lássuk hát a májusi legjeimet:

Bioderma Photoderm Kid SPF 50, La Roche-Posay Frissítő arcpermet SPF50-es védelemmel.

Furán hangozna épp tőlem a "ha nyár, akkor fényvédelem" szlogen, mivel én évszaktól, és alapvetően időjárástól függetlenül 30-50 faktorral védem a bőrömet, nyilván azokra a testrészeimre kiterjedően, amelyek fedetlenül vannak. És ez vonatkozik a kisfiam bőrére is.
Mielőtt a pozitív Krémmániás vélemények hatására megvásároltam volna a Bioderma Photoderm Kid fényvédőjét, a Kiss My Face 30-as napvédő lotionjét használtam nagy elégedettséggel. A mai napig ez számomra a leg-leg-leg, és hamarosan újra is fogom rendelni. De amikor ez elfogyott, spórolási szándékkal arra gondoltam,  miért ne használhatnám ugyanazt, amit Mackókára kenek! És bevált. Nem állítom, hogy azonnal szerelem lett, mert az arcomra önmagában nehéznek és túl fehérnek ítéltem, azonban a hidratálómba keverve remekül teszi a dolgát. Illatmentes, színezékmentes, alkoholmentes, nem okoz pattanásokat és egyéb irritációt... Reggel egy nagyobb diónyi mennyiséget a tenyeremben összekeverek a kedvenc nappali hidratálómmal, jól elkenem és napközben a La Roche Posay 50-es arcpermetével frissítem. Ennek a kis arcpermetnek hatalmas előnye többek közt, hogy szépen mattítja a kifényesedésre hajlamos területeket, úgy, mint a homlok, az áll és az orcák. Bár számomra egy kissé túlontúl illatos, de azért szerethető és praktikus kis kiegészítő termék. Még keresem az illatmentes és CF megfelelőket, de akinek ezek a kritériumok annyira nem lényegesek, azoknak jó szívvel ajánlom mindkettőjüket.

Isana Clean+Care micellás víz, Schüssler Nr.1 Bőrfeszesítő natúr alapkrém

Éppen elfogyott az Eucerin ultra sensitive micellás vizem, és mivel nem erőszakmentes cégről lévén szó, úgy döntöttem, a jövőben nem fogom újravásárolni a termékeiket. Még akkor sem, ha egyébként beváltak, és szerettem azokat, amiket korábban már használtam a kínálatukból.
Épp kapóra jött, hogy megpillantottam az Isana micellás víznek az ajánlóját, egyik kedvenc vegán bloggerem Insta oldalán. Alkalmasint elzarándokoltam hát a legközelebbi Rossmannba, és levadásztam egy flakonnal. Az árát és az összetevőit tekintve gondoltam, nem sokat veszíthetek. Ez egy kellemes kis CF, vegán termék, alkoholmentes szép zöld összetevőkkel. A Krémmániás hozzászólásokat szerencsére csak akkor olvastam, miután már egy ideje használtam őt, különben tutira nem veszem meg. Ott többen írják, hogy csípi a bőrüket, a szemüket, szárít... Namost én egyiket sem tapasztaltam ezek közül, pedig eléggé vékony, érzékeny bőröm van.
Volt és van is néhány micellás víz a tarsolyomban, amit szívesen kipróbálnék a jövőben, de egy biztos, ár-érték arányban ez egy igazán nagyszerű termék... egyszerűségében a nagyszerűsége.
A Schüssler bőrápoló termékeiről már több ízben áradoztam ezen a platformon. Ha neked eddig kimaradt, elolvashatod itt, itt és itt. Túl sokat ezekhez hozzátenni nem tudok. Szeretetem és kitartásom a cég és termékei felé továbbra is töretlen. Egyszerűen nagyszerű, erőszakmentes kozmetikumok, nem allergizálnak, szépen teszik a dolgukat... Én jelenleg ezt a kis feszesítő natúr alapkrémet használom tőlük, de már úton van az utánpótlás a legeslegnagyobb kedvencemből, a Nr.8-as mélyhidratáló alapkrémükből. Nekem ő az "all time fave" alapdarab.
Nem is nagyon szeretném tovább ragozni: tiszta szívből ajánlom őket.

The Ordinary Vitamin C Suspension 23%+HA Spheres 2%, The Ordinary 1% Retinol (Ezt sajnos már nem gyártják :( )

Rengeteget olvastam az Ordinary termékekről már akkor is, amikor idehaza még nem volt kereskedelmi forgalomban. Néhányan lehúzták, a legtöbben mégis ódákat zengedeztek ezekről az "abnormálisan" zseniális kencékről, melyek azóta már idehaza is elérhetőek, meglepően alacsony áron. Sokakban épp ez az alacsony árfekvés kelt gyanút, ebben a profit centrikus világban. Nos, felőlem bárki mondhat, amit csak akar, én mégis szeretem, és ragaszkodom ezekhez a szintén egyszerűen nagyszerű szépségápolási termékekhez. Fogok még írni e helyütt más egyéb kencéikről is, most azonban a C vitaminos szuszpenzióról: vigyázat, mert csíphet! Első alkalommal bevallom, nagyon megijesztett ezzel a csipkedéssel, de mivel nem okozott bőrpírt, szerencsére nem mostam le, hanem gyorsan ágyba bújtam, és reménykedtem benne, hogy másnapra marad még bőr a képemen. :) És láss csodát, reggel mi köszönt vissza a tükörből? Finom, puha, hidratált bőr. Eddig minden hidratálómmal remekül működött, és pompásan csillapítja a felületi vízhiányomat. Imádom!!!
A retinolról: ő sokáig csak úgy ott állt a fürdőszoba szekrénykémben, mert az első használat után úgy lehámlott tőle a bal orcám, mint a csuda. Aztán már nem is tudom, milyen indíttatásból, de újra elkezdtem használni, és megszerettem. Hetente, kéthetente nagyon vékony rétegben viszem föl az arcomra, a nyakamra, és néha a dekoltázsomra is kerül belőle. Ugyan előfordul, hogy a bal orcám azóta is lehámlik tőle, de ami ezután következik, azért érdemes használni ezt a kis rosszcsontot. Pihe-puha, sima, hidratált, egészséges bőrképet varázsol. Persze tudom, hogy minden efféle eredmény, egyéni bőrfüggő, én mégis azt mondom: ennyi pénzért egy próbát mindenképp megér. Nem?!

Terra Naturi izzadásgátló Deo Balsam, Phi pihe-puha védő és regeneráló krém

Már nagyon régóta keresem a tökéletes izzadásgátló deót, és sokáig úgy tűnt, sikertelenül.
A gusztustalan, savanyú, művirág és műgyümölcsös szagú N**** és D*** dezodorokkal ki lehet kergetni a világból. De sem illatélmény, sem hatékonyság tekintetében nincsenek túl jó tapasztalataim a forgalomban kapható alumíniumsó mentes deókkal sem. Pedig még csak túl izzadós típus sem vagyok. Ráadásul alapkövetelmény nálam, hogy legyen állatkísérlet mentes az a termék, amit magamra kenek.
Aztán a Müllerben ráleltem a Terra Naturi vegán 24 órás izzadásgátlójára. Sokat agyaltam rajta, megvegyem-e, mivel sehol nem találtam róla fogyasztói véleményeket, végül a vásárlás mellett döntöttem, és megtörtént a csoda! Ez a valaha volt legjobb deo, amit használtam. Már másodjára vettem újra, és soha nem akarok mást csak ezt. Kellemes, púderes, lágy virág illata van, alumínium és alkohol mentes, vegán, állatkísérlet mentes, egész nap diszkréten finom illatot kölcsönöz. Akinek szintén kardinális kérdés az izzadásgátló milyensége, annak ajánlom őt jó szívvel.
Amikor a Phi pihe-puha krémecskéjét megvettem, egy univerzális bőrvédő krémre vadásztam. Olyasfélére, ami kéz- és lábápolóként is alkalmazható, arckrémként, ha kiszáradna az arcbőröm, testápolásra a szintén szárazabb részekre... és ez a regeneráló krém minderre tökéletesen alkalmas. Az illata nyami, az állaga nehéz, nehezebb, ezért én valóban azoknak javasolnám, akik száraz bőrrel küzdenek. Illetve inkább a hűvösebb időszakban. Imádom, hogy szépen hidratál, hogy nem okoz ragyákat, hogy hamar beszívódik, hogy erőszakmentes, és azt, hogy magyar!

És a +1 kedvencem, amit mindenkinek melegen ajánlok, aki hozzám hasonlóan rajong a finom teákért, azok a Pukka Herbs teái.
Nem túlzok, ha azt állítom, megrögzött teafüggő vagyok. Napom nem telik el tea nélkül. Filteres, szálas, nekem egyre megy. Viszont éppen ez a rajongásom sarkall arra, hogy fokozottan odafigyeljek a minőségre. A Pukka teák ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak, bio és fairtrade finomságok! Mindegyikük finom, és többnyire öt-hat-hétféle ízesítésben van idehaza, de amelyiket a legjobban imádom, amiből már vagy tíz dobozzal elfogyasztottam, az a "gorgeous earl grey" levendulás, bergamottos istenkirályság! Én a kedvenc bio-boltomból szoktam vásárolni, ami nem más, mint a Harmónia Reformház az Árkád Bevásárlóközpontban. Kóstoljátok meg, veszélyesen mennyei!

XOXO: Katica

A vegán életmódra való áttérés gondolata nem új keletű dolog nálam. Senki ne az afféle szokásos "új év, új én" féle elhatározásokra gondoljon, melyek aztán a lelkesedésünkkel együtt hamarosan eltűnnek a süllyesztőben. Sokkal mélyebb, és sokkal komolyabb elhatározás volt ez, hogy kiiktatok minden állati eredetű táplálékot az életemből. S ezen elhatározás gyökerei valahol gyerekkoromban, vagy talán a még sokkal régebbi időkben keresendőek.
Egész életemben imádtam az állatokat. Az embereket úgyszintén, de az állatok iránt mindig is valami egészen intenzív, mélyről jövő kötődést éreztem.
Tavaly, Édesanya elvesztésével bennem is megváltozott valami. Elkezdtem másként szemlélni az életet, az egészen addig jelentéktelennek tűnő, aprócska mozzanatokat. Sokat töprengtem az élet értelmén, a halálon, a halál utáni létezésen, és kegyetlenül szembetaláltam magam saját földi létem múlandóságával is. Aztán év végén egy olyan hatalmas mélypontot éltem meg, hogy máig beleborzongok, ha csupán eszembe jut ez az időszak. Lázas halálfélelemmel, álmatlansággal, levertséggel küzdöttem, és semminek nem láttam értelmét. Az egész életet egyfajta céltalan küzdelemnek láttam. Különféle halálos betegségeket hallucináltam be magamnak, és rettegtem minden egyes újabb naptól. Közben persze dolgoztam, és idehaza, anyukaként és társként is helyt kellett állnom. Viszont belátom, szükségszerűen keresztül kellett ezen mennem ahhoz, hogy el tudjam fogadni a megváltoztathatatlant, és a fejlődésnek egy újabb szintjére kerülhessek. Egyik éjszaka, amikor félálomban forgolódtam, nagyon különös "álmot" láttam: Mamánál voltunk a régi házban, és az öcsémmel meg az unokatestvéreimmel a kutyákkal játszottunk. Ott sertepertéltek körülöttünk a malacok, meg a csirkék és a kis pöttyös japán kakas... olyan békés volt ez a jelenet.  Otthon voltam, biztonságban és béke volt bennem. Aztán reggel közöltem a Kismackóm apukájával, hogy vegán leszek. Így kezdődött ez az új fejezet az életemben.
Mióta az eszemet tudom, szeretem a természetet és mély szeretetet érzek az állatok iránt. Semmi más nem ad számomra olyan megnyugvást, mint amikor kimegyek a természetbe, távol a várostól, magamba szívom a föld illatát, és hallgatom, mit mesélnek a fák. Amikor még odahaza éltem Szolnokon, gyakran órákig jártam a kutyámmal a közeli kiserdőt, és nem gondoltam semmire, csupán élveztem a puszta létezést. A legcsodálatosabb stresszűző volt simogatni vastag, illatos, puha bundáját, közben élvezni, hogy süt rám a nap. A legjobb barátom volt, és az, hogy nekünk közünk van egymáshoz, már a legelső pillanatban eldőlt. Ő kóbor kutyaként az utcákat járta, mikor rátaláltam, én pedig úgy éreztem, régről ismerem már a kis lelkét. Neki mindent elmondhattam. Nézett rám az okos, zöldes barna szemeivel, és tudtam, tudom, hogy mindent megértett. Tizenhárom évet kaptunk mi együtt. Amikor elment, egy családtagot veszítettem el, egy lelki társat.
Magamban sosem tettem különbséget a kutyák és a kedves, rózsaszín malackák között, akiket mamánál dédelgettünk. Emlékszem kislány voltam még, és azzal zaklattam a környezetemben élő felnőtteket, hogy mégis miért esszük meg mi emberek a szívemnek oly kedves állatokat: a malackákat, akiknek nevet adtunk, és akiknek egészen emberi tekintetük van, a bocikat, akik jámborak és melegszívűek, a kedves csirkéket, akik felismerik a gazdájuk hangját? De nem kaptam számomra kielégítő választ. Az, hogy erre lettek teremtve, nem magyarázott meg semmit sem. Nem értettem, és nem akartam elhinni, hogy az a kedves, és szerető Isten, akiről hittan órákon tanultunk, bárkit is azért teremtett volna erre a világra, hogy alá- és fölérendeltjei legyünk egymásnak. De persze gyerek voltam még, és elhittem, hogy ha nem eszem húst, akkor megbetegszem, így azt ettem, akit ("akit"... ezt tudat alatt írtam így, szándékosan nem javítom) elém tettek. És nálunk odahaza aztán igen gyakran volt hús. Csirkepörkölt nokedlival, sertéspörkölt, de szerettem a lazacot, gyakran hamburgereztünk, imádtam a jó kis bukés sajtokat, a tenger gyümölcseit, a garnélát... De gyakran kerültek az asztalra különböző sültek, belsőségek, mint például a csirkemáj, libamáj. Sokszor készült körömpörkölt, ami valódi rémálom volt számomra. Egyszerűen képtelen voltam megenni. Mint ahogyan a csirkelábat sem. Ez nagycsaládi hacacárék alkalmával rendszerint ott kukucskált a levesbetétek között, amitől a hideg futkosott a hátamon. 
Miután a kutyánk hozzánk került, volt már egy gyenge próbálkozásom a hús kiiktatására az étrendemből, de mivel még otthon éltem, törekvéseim dugába dőltek. Azonban mindig is tudtam, hogy csupán idő kérdése és nem fogok többé állati eredetű táplálékot magamhoz venni.
S mik az eddigi tapasztalataim? Az első héten gyakorlatilag csupán sült répán, krumplin, avokádón, hummuszon, zabkásán és hatalmas mennyiségű vízen éltem. De nagyon boldog és elégedett voltam, s közben rengeteget olvastam és videókat néztem a különböző ételek elkészítéséről. Találtam számos, nagyon inspiráló youtube-ert, és ellátogattam az év első vegán piacára is. Mindezek együttesen ráébresztettek arra, hogy van élet a húson túl is,  mi több: a valódi élet ott kezdik csupán.
Jelenleg úgy fest, hogy akár vendégek számára is bátran fel merészelem tálalni az általam készített vegán finomságokat. Ráadásul egy nagyobb konyhai művészkedés után sincs az az erős kajaszag a lakásban, amit csak a szagelszívó maximum fokozatra állításával, és egy többórás masszív kereszthuzattal lehet eltávolítani. S ha mindez még nem volna elég, akkor piros pontot érdemel, hogy sokkal kevesebb ételmaradékot és hulladékot termelünk, mint korábban. Az ételeim nem erőszak árán kerülnek az asztalra, ami hatalmas megnyugvás a lelkemnek. S, hogy valami önző indokkal is szolgáljak: a bőröm szebb, mint valaha. Persze olykor kissé feszül a felszíni vízhiánytól így télvíz idején, de elegendő számára a korábbinál sokkal könnyedebb, nyilván vegán és állatkísérlet mentes hidratálás, és egy darab ragya sincs rajtam, még a "nehéz" napokat megelőzően sem. Egyáltalán nem kívánom az édességeket, és nem igazán szoktam nassolni sem. Valahogy nem érzek rá késztetést, mert maximálisan kielégítenek azok az ízek, amiket magamhoz veszek.
Sokan kérdezik tőlem, hogy nem hiányoznak-e azok az ételek, amiket ezelőtt szívesen fogyasztottam. Bevallom, a hús egyáltalán eszembe sem jut. Rájöttem, hogy amikor korábban húst kívántam, inkább valamiféle mély, erőteljesebb, fűszeresebb íz után vágyakoztam. Tejet már évek óta nem fogyasztok, tehát annak hiányát sem érzem. Volt egy időszak, amikor valamiféle erős sajtra vágytam. De aztán megtaláltam az alternatív megoldást egy növényi alapú sajthelyettesítőben. Szóval nem, nem hiányoznak a korábbi ételek, mert van helyettük ezernyi más, amik sokkal izgalmasabbak, és senkinek nem kellett az életével fizetnie azért, hogy én jóllakjam. És a legkevésbé sem legelek. :) Na persze rengeteg gyümölcsöt, nyers zöldséget, salátát és csírákat fogyasztok, de mindezek mellett gabona féléket, magvakat, hüvelyeseket, csodálatos sajthelyettesítő finomságokat, gabonaitalokat is... szóval mindent, amit eddig, csak most az állati származékok nélkül.

Éjszaka van. A nappaliban ücsörgöm, magam vagyok. Háttérben lágy jazz dúdol az egyik kedvenc lejátszási listámról. A sötét szobát néhány gyertya világítja be, előttem az asztalon egy tálkában füstölő parázslik, szétárasztva a levegőben bódító illatát. A kedvenc puha plédem már október közepén előkerült a szekrényből, és jó pajtásom marad egészen addig, míg a zimankós évszak véget ér. Megengedem magamnak azt a luxust, hogy így éjszaka egy óra magasságában egy bögre forró kakaóval kényeztessem magam... mandulatejben elkeverve, egy csipetnyi fahéjjal és szerecsendióval megszórva. Micsoda ízorgia, micsoda illat!!!

Az év utolsó néhány hónapja számomra mindig a számvetések időszaka, és talán egyfajta fordulópont is. Mozgalmas volt az eddigi esztendő, és túlnyomórészt nem épp pozitív történésekkel tarkítva. Örülök, hogy elkezdtünk kifelé lábalni 2017-ből. A hűvösebb évszakokban kissé lecsendesedem, elkezdek befelé figyelni, békességre vágyom. A hideg idő közeledtével parfümök terén is a mélyebb, fűszeresebb, nehezebb illatokra voksolok. Egyébként is alapvetően az efféléket részesítem előnyben, de télen, mikor már borzongunk, kellenek igazán a fűszerek. Meginvitállak hát benneteket egy illatos utazásra, kedvenc téli illataim birodalmába. S ki tudja, hátha kedvet kaptok kipróbálni valamelyiket.

Carner Barcelona - El Born

A Palo Santoról korábban már áradoztam nektek. Idén ősszel azonban volt szerencsém megismerkedni az ő testvérkéjével is. Nagyon friss még ez a kapcsolat a Carner Barcelona El Born nevű illatával, azonban különös módon már látatlanban is valamiféle megmagyarázhatatlan vonzódást éreztem iránta. Gyűjtögettem az információkat a különféle illatos oldalakról, és alig vártam, hogy személyesen is megismerhessem őt, és nem csalódtam: azonnal elvarázsolt engem ez a rendkívül különleges, bohém illat. Hirtelen ötlettől vezérelve kanyarodtam a Régiposta utcába, ahol habozás nélkül a bőrömre fújtam fel e nemes nedűt. Az első találkozás eredménye pedig egy kísérteties időutazás lett. Olyan emlékek kezdtek előtörni az elmémből, melyeket már nagyon rég elástam... jó mélyre. Volt egyszer egy szőke fiú az életemben... ő jutott hirtelen eszembe. Mintha a lelkem tükörképe lett volna. Imádtam az intelligenciáját és tekintélyt parancsoló kisugárzását. Hatalmas lángolás volt ez, de nem tudtunk és nem is akartunk elköteleződni egészen. Lelkileg maximálisan, testünket azonban nem kívántuk feláldozni a monogámia oltárán. A legelső pillanattól úgy éreztük ismerjük már egymást valahonnan... nagyon-nagyon régről. Egy rendkívül őszinte, mély szellemi és lelki kapcsolat volt közöttünk, a lehető legteljesebb szabadságban.
Ahogy magamba szívtam az El Born balzsamos, édeskés illatát, mintha újra ott lettem volna az Ő lakásában. Láttam, ahogy előkelő mozdulattal italt tölt magának az elegáns konyakos pohárba, kényelmesen elhelyezkedik a hatalmas, súlyos bőrfotelban, s pipázás helyett most kivételesen meggyújt egy remek szivart, amit a legutóbbi kubai útjáról szerzett be
A helyiség légterében kellemesen keveredett egymással a réges-régi konyak, a bőrfotel és az aromás szivar bódító illata. Elvileg az El Born nélkülözi mind a füstös jegyeket, mind a dohányt, mind pedig a konyakot, én mégis felfedezni vélek benne ez utóbbiból valamicskét... vagy talán rumot... nem is tudom. Maga a parfüm az én bőrömön nagyon mély, édeskés, de a legkevésbé sem szirupos édesség ez. Mézes, konyakos-rumos, csipetnyit jázminos, balzsamos, egy gondolatnyi púderességgel. Szeretem! Illik a télhez, jól esik beleburkolózni a hidegben.

La Perla - J'Aime Elixir

Nem is értem, hogyan kerülhették el  figyelmemet a La Perla parfümök egészen a közelmúltig. A J'Aime Elixirhez is csupán a szerencsés csillagállásnak köszönhetően jutottam hozzá, nyilván egy kedves parfümös kollegina által. Egy picit megfoghatatlan illat ő számomra: kifinomultan szexi, rendkívül nőies, határozott, de puha és édeskés. Virágos, karamellás, icipici frissítő citrusossággal. Csupán annyival, amennyi elegánsan tompítja ennek a mámorító szerelmi elixírnek az édességét. Csábító, mint egy sötét bíborszínű, hűs szatén fehérnemű, a pihe-puha kasmírkabát alatt.

Tom Ford Black Orchid Voile de Fleur

A sima Black Orchidnál sokkal viselhetőbb számomra ez a flanker, a Voile de Fleur. Míg a Black Orchid egy lehengerlő szexuális vadállat, ami az úthenger vehemenciájával taglózza le gyanútlan "áldozatát", addig a Voile de Fleur rafináltan és stílusosan csábít úgy, hogy a végén már képtelen vagy -bár nem is igazán akarsz- szabadulni a bűvköréből. Míg a Black Orchid egy sűrű, mély, sötét dög, addig a Voile de Fleur sokkal könnyedebb, kifinomultabb, igazán nőies, buja szépség. Míg a Black Orchid számomra teljességgel hordhatatlan, mert -talán a szarvasgomba miatt- csúnyán megkeseredik a bőrömön, addig a Voile de Fleur órákon át pompázik, a legragyogóbb arcát mutatva. Nemesen édes lonc, előkelő gardénia, orchidea és liliom, a legpompásabb, leglédúsabb fekete szilva és egy csipetnyi fekete bors teszik ellenállhatatlanná ezt a puha, rendkívül érzéki, a végletekig nőies kompozíciót. Imádom! Szerelem!

Lancome Oud Bouquet

Tudvalevő, hogy alapvetően elviselhetetlennek találom az oudot, illetve úgy általában az oudos illatokat. Ez a számomra rendkívül nehezen emészthető, sűrű, súlyos, nyers, száraz, meleg és nagyon mély illat, teljességgel összeegyeztethetetlen a bőröm kémiájával.  Na persze nem is vagyok az a kimondott arab hercegnő típus. Sokféle oudos illattal próbálkoztam, mert érteni és érezni akartam, miben rejlik ennek a különleges illatjegynek a varázsa. Mára úgy vélem, habár én és az igazi, "nagybetűs", kökemény oud sosem leszünk a legjobb barátok, a számtalan negatív tapasztalat ellenére, mégis sikerült megértenem, miben rejlik az ő bűbája. Mágikus, lehengerlő, vad és betörhetetlen, ellentmondást nem tűrő szexualitás... Nem, ezek nem az ideális férfi paraméterei, ez mind az oud. :)
Oudos illatutazásom végső állomása a Lancome Oud Bouquet-ja volt. Nem kísérletezgetek tovább, mert a számtalan próbálkozásom közül ez volt az az egyetlen illat, amitől nem csupán nem leszek rosszul, hanem mesésen pompázik a bőrömön. Nem is igazán az oud érvényesül benne, én inkább rózsát és mézédes csokoládét érzek, egy kis pikáns fűszerrel, és csupán hajszálnyit oudos felhanggal. Vigyázat, elég határozott a kicsike! Nem köntörfalaz, egyszerűen jön, lát és győz.
Az az érzés jut eszembe róla, mint amikor az ember megismerkedik egy vonzó idegennel. A kölcsönös vonzalom egyértelmű, a levegő szinte szikrázik és minden porcikánk ki van hegyezve a másikra. S valójában még nem lehet tudni, mi is lesz köztünk: csupán egyetlen mámoros éjszaka, esetleg több is... mégis oly csodás ez az egész! Mintha egy végtelenül hosszú álomból ébrednék. Az érzékszerveim kiélesednek és érzem, ahogy újra visszatér belém az élet.
Az Oud Bouquet hatósugara és tartóssága szintén kiváló, ami megkoronázza ezt a különleges illatélményt! Azt hiszem, stílusos és különleges kiegészítője a télnek.

Tegye fel a kezét az az édesanya, akinek habár igénye volna rá, még havi egyetlen alkalommal is problémát jelent számára, hogy eljusson a kozmetikusához némi renoválásra. Én sajnos ebbe a kategóriába tartozom. Jelenleg a munka-gyermeknevelés-háztartás triumvirátus tölti ki az életemet, és sem nagyszülők, sem pedig bébiszitter  nem áll rendelkezésemre, tehát igen ritkán jut alkalmam arra, hogy -utazással együtt-, minimum három-négy órát a kozmetikusnál töltsek. Pedig olyan nagyon szeretnék!!! Számomra a legnagyobb kihívás az, hogy kire bízzam a Kismackómat. Igen, mondhatnák egyesek, hogy vigyem őt magammal. De még ha így is tennék... mire összekészülődünk, majd autó híján végigbumlizzuk a várost tömegközlekedéssel... az élettől is elmegy a kedvem. Anyucik, mondjátok, hogy azonosulni tudtok ezzel a problémakörrel. Abba pedig már bele sem merek gondolni, hogy az én kisfiam, - aki viszonylag hamar elunja magát- gyakorlatilag felügyelet nélkül, mihez is kezdene magával egy számára meglehetősen unalmas helyen, amíg rám várakozik.

Mindig is nagy odafigyeléssel voltam a külsőm irányában. (Drága Édesanya sokszor megjegyezte, hogy kissé talán túlságosan is. :) ) Tehát nálam központi kérdés nem csupán az otthoni bőrápolás, hanem az, hogy a napi rutinom mellett időnként szakértő kezek közé kerüljek, és professzionális kezelésben részesüljön a bőröm. Viszont mióta anyuka vagyok, többnyire akadályok gördülnek ez elé. Szóval a kisfiam  születése óta fohászkodom egy olyan kozmetikusért, aki bevállalja, hogy házhoz is kijön olykor, ha a helyzet úgy kívánja. Tudom én, hogy ez a mutatvány szinte fizikai képtelenség, hiszen a kezelőágy, meg a gépek, meg a kencécskék mobilizálása nem oly egyszerű feladat, de azért ábrándozni szabad, nem? :)

(Fotók: Pinterest)

Summa summarum, lásd milyen az élet, sokszor csak kérnünk kell és megadatik. Az egyik kedves parfümös kollegina mutatta be nekem néhány hónapja Katát, aki kozmetikus. Kezdetben csupán egy parfümös adás-vételt bonyolítottunk le, azonban miután kiderült, hogy allergiás vagyok a gyantára, gondoltam ideje kerítenem valakit, aki gyanta helyett cukorpasztával szabadítana meg a nemkívánatostól. :) Felhívtam hát Katát időpontért, s közben azon agyaltam, miként logisztikázom majd ki a találkozót. (Úgy gondoltam, ha máshogy nem, hát a lovagommal, Marci mackóval térek be hozzá.) Szó szót követett, mire kiderült, hogy felszámolta a pesti szalonját, és egy újfajta kihívásba vágta a fejszéjét: mobil kozmetikusként szeretne működni Budapesten. Tyűha! –gondoltam- megvan az én emberem! Azonnal meg is beszéltünk hát egy randevút.

A megbeszélt időpontban ez a csinos, törékeny nő megjelent a házunk előtt, majd teketóriázás nélkül elővarázsolta autójából a szükséges kellékeket. Gondolhatjátok, hogy tátott szájjal bámultam a műveletet, és azt sem tudtam, mihez kapjak, hogy a segítségére legyek valamelyest. De ő csak tett-vett és az egyik szobánk máris átalakult átmeneti kozmetikává.
Nem is szaporítom tovább feleslegesen a szót: Kata keze aranyat ér. A bőröm pedig úgy itta az általa használt Vagheggi kencéket, mint a mennyei mannát. Itt fontos megjegyeznem, hogy a szaktudásán kívül, számomra rendkívül fontos a kozmetikus személye is. Kata amellett, hogy kitűnő szakember, igazán vonzó személyiség is. Megvan benne az a tulajdonság, hogy a világ legjobb nőjének érezd magad a kezei alatt, illetve miután kikerülsz a varázslatos kacsók közül.
Nos, nem is fényezném őt tovább, nehogy kellemetlenül érezze magát a sok dicsérő szótól.
Anyucik! Próbáljátok ki, és győződjetek meg szavaim hitelességéről magatok is. Elérhetőségért keressetek bátran privát üzenetben.

Minden kétséget kizáróan ősz van. Miközben ezt a rövidke mondatot bepötyögöm, az az érzésem támad, mintha csupán néhány napja írtam volna ugyanezt e helyütt. Pedig közben lepergett egy kerek esztendő. A napocska még fitogtatja utolsó erőteljes sugarait, vidáman kukucskál kifelé a felhők mögül. A mosogatógép tompán döngicsél a háttérben, és sülő kenyér illata lengi körül a házat. Marci mackó dinoszaurusznak képzeli magát önfeledt játékába merülve, én pedig ábrándosan pásztázom hol a monitort, hol az ablakon túli tájat, kora őszi hangulatú kis csoda udvarunkat. Nem fogom szépíteni, az elmúlt néhány hónap nem az én időszakom volt. Embert próbáló hónapok vannak mögöttem. Elveszítettem azt az embert, aki a fiamon kívül a legtöbbet jelentette számomra. Ennek köszönhetően soha többé nem leszek már ugyanaz, aki voltam annak előtte. Egyszer talán írok majd erről is... ha lesz hozzá elegendő lelkierőm. Most még nincsen.

Amiről viszont e percben is szívesen ontanám a szavakat az nem más, mint a "nagy" fiam óvodába lépésének története. Na igen, kérlelhetetlenül elérkezett ennek is az ideje. Bevallom töredelmesen, hogy nagyjából a fiam első szülinapjáig alig vártam az ovi kezdést. Sóvárogtam az elvesztett szabadságom után, és szerettem volna legalább valamennyit visszakapni belőle. Aztán teltek a napok, múltak a hónapok, és azon kaptam magam, hogy feszültséggel, a kezdést megelőző utolsó két hónapban, pedig már-már kétségbeeséssel tölt el az óvodába lépés ténye. Egyrészt baromira hipochonder lettem, mióta gyerekem van. Rettegek a betegségektől, a vírusoktól, gombáktól és ezek társaitól. Nem véletlenül alakult ez így: Marci másfél éves kora óta minden ősz-tél úgy telik el, hogy havonta másfél-két hetet megfázással, köhögéssel kínlódunk végig. Ez tavaly télre odáig fajult, hogy néha hányásig köhögte magát szegénykém.
Másrészt pedig rendkívül határozott emberként, szeretem én magam kézben tartani az ügyeket. Védelmezni, óvni a fiamat, ha a szükség úgy kívánja. Nálam jobban senki nem tudhatja, mit hogyan kell csinálni a zökkenőmentes mindennapjaink érdekében. :) Szóval meglehetős diszkomfort érzés kerített hatalmába, ahogyan a gyeplőt erőszakkal kiszakították a kezemből, ezzel a nyavajás kötelező óvodai mizériával. Miközben persze tudom, hogy a kisfiamnak szüksége van a közösségre, mert már unalmas vagyok számára, és persze gyereknek gyerek a társa, no meg muszáj megtanulnia beilleszkedni... és effélék.

Már az első szülői értekezleten úgy éreztem magam, mint hal a szárazon. Vagy, mint egy marslakó. Vagy, mint egy matróz, akit hirtelen lepottyantottak a Taj Mahal elé... értetlenül pislogtam: "mit keresek én itt???"
A beszoktatás napjai viszonylagos nyugalomban teltek, s én is kezdtem megadni magam a körülményeknek. Mi több, mondhatni egészen belelkesültem. Az óvónőket jófejnek találtam, a szülőket is szimpatikusnak ítéltem meg, és a gyerekekkel kapcsolatban is csupán pozitívumokat tudtam felsorakoztatni.
Az első hét egyből csúnya köhögéssel és náthával indult idehaza, betegállományban. Az éles első hét kezdő napjai pedig rendben zajlottak. Azonban a negyedik napon az óvónő azzal fogadott, hogy a fiam alaposan megharapta az egyik pajtását. Úgy álltam az információ áradat sűrűjében, mint akit leforráztak. Oké persze, ismerem a gyerekemet: határozott, akaratos, mi több makacs, ha valami nem az ő elképzelései szerint alakul, akkor indulatos, rendkívül domináns (akár az apukája :) ), egykeként pedig nagyon nem híve az osztozkodásnak. S persze korábban is előfordult már, hogy játék közben kölcsönösen odacsaptak egymásnak más gyerekekkel, na de ez a harapás... e felett képtelen vagyok napirendre térni. Idehaza nem lát erőszakot, az apukájától és tőlem is meglehetősen távol esik az agressziónak mindennemű formája. Tévét sem néz, leszámítva néhány mesét, amikben pedig nyoma sincs semmiféle durvaságnak. Azonnal hívtam az egyik kedves pedagógus barátnőmet, aki megnyugtatott, hogy ez viszonylag gyakori az épp oviba lépő kisdedeknél. Innentől már csak reménykedtem, hogy a megkóstolt kisfiú szülei is hasonlóképp elnézően vélekednek.
Ezután néhány nyugalmas nap következett, majd újra azzal fogadott az óvónéni, hogy Marci ismét megharapott valakit, másokat pedig fejbe kólintott azzal a játékkal, amit el akartak tőle venni. Amikor pedig kérdőre lett vonva, azt a választ adta, hogy "nem fogadtak nekem szót". Aztán őfelségének nevezte (ki) magát, és kijelentette, ő a főnök.
Az is problémát jelent, hogy ha neki épp nincs kedve énekelgetni és mesét hallgatni, akkor nem hajlandó csatlakozni a társaihoz,  inkább egyedül építgeti tovább csendesen a LEGO építményeit, hiába szólítja fel sokadszorra az óvónéni. Ami pedig a napi étkezést illeti, az is kiderült, hogy Marci meglehetősen kritikus az ételek ízét és minőségét illetően, és véleményét többnyire nem rejti véka alá...

Azért pozitívumok is vannak ám: nem sír reggelente elváláskor, sőt, boldogan szalad be a csoportszobába, és itthon is gyakran emlegeti az ovit, meg név szerint néhány pajtit. Önmagát büszkén nagy ovisnak nevezi, csupán én élem meg "kissé" kényelmetlenül a gyomorgörcsöt, amivel minden alkalommal átlépem az óvoda küszöbét egy-egy nap végén (ebéd után), amikor érte megyek. Gondoljatok csak bele, miközben látszólag az összes többi apróság mintagyerekként viselkedik, és az óvónénik csillogó szemekkel dicsérgetik őket dagadó mellkasú, könnyben úszó szemű anyucinak, engem zord arccal informálnak, hogy az én csemetém újfent kannibálnak képzelte magát, mert a pajtásai nem kívántak engedelmeskedni neki.

Szeretem a fiamban azt, hogy intelligens, érzékeny, kreatív és, hogy a többiektől eltérően gondolkodik. Szeretem, hogy rendkívül karizmatikus, és bárkit képes egy pillanat alatt az ujja köré csavarni a kedvességével. Szeretem, hogy önálló elképzelései vannak, amikhez hű tud maradni, nevezzük bár mindezt makacsságnak. Szeretem azt is, hogy nem szabálykövető, és nem igazán akar beállni a sorba, mert azt vallom, nem kell feltétlenül ugyanolyannak lenni, mint mindenki más. Az mondjuk egy másik kérdés, hogy a mindenkori általános pedagógiai rendszer, mennyire képes tolerálni mindezt. (Semennyire, vagy legalábbis kevéssé... szerintem.) Mindenesetre én is eszerint élek, és ilyen voltam már kisgyerekként is. Igaz, így valamivel bonyolultabb az élet, de szeretném, hogy a fiam a saját útját járja, a maga életét irányítsa, és ne mások mondják meg neki, milyennek KELL lennie. Ennek ellenére természetesen elfogadom, hogy az embernek meg kell tanulnia alkalmazkodni, és azon vagyok, hogy megértessem a kicsikémmel, hogy az erőszak a gyenge emberek fegyvere, akik szavakkal és észérvekkel nem képesek magukat hatékonyan kifejezni, és megértetni. Valamint azt, hogy vannak bizonyos szabályok, melyeket muszáj betartani a békesség és a társadalomba való beilleszkedés érdekében. 
Bízom benne, hogy a viszonylag nehéz kezdés után minden szépen a helyére kerül majd.

Úgy tűnik, így a nyár közepére elérkezett az ideje egy újabb bejegyzésnek. S ha már nyár: talán korábban már említettem, hogy nem rajongom különösebben a rekkenő hőségért. Nem vagyok az a napimádó, vízparton hasat süttető típus, és külsőleg sem mondhatnám magam afféle mediterrán jellegnek, a szinte átlátszón hófehér bőrömmel. Mindezek fényében talán nem is igazán meglepő, hogy parfümök terén sem a tipikusan nyárias, szellős, vizes kategóriába tartozó, esetleg túlnyomórészt gyümölcsös illatjegyekből álló illatokat kedvelem. Ha jól nézem, egyetlen ilyen parfüm sincsen a repertoáromban. Habár még nem adtam fel a reményt, hogy valaha rálelek legalább egyetlen olyan darabra, ami szerelembe ejt majd. 

Nyár ide vagy oda, ezúttal sem egy tipikusan nyárias, azonban igazán rendkívüli parfümről, az illatgardróbom egyik legfontosabb tagjáról szeretnék mesélni. A Casamorati 1888 (Xejoff) Lira elnevezésű parfümcsodája nem csupán egy illat, nem egyszerűen parfüm, hanem minden túlzás nélkül állíthatom, egy valódi költemény, parfümös üvegbe zárva.A jó néhány csodálatos, és beszédes darabból álló gyűjteményem egyik legpompásabb ékessége ez a kis nimfácska. Első találkozásunk meghatározó és felejthetetlen volt. Oly különleges hangon szólt hozzám, aminek képtelen voltam ellenállni. Oly varázslatosan muzsikál a bőröm illatával, hogy pillanatok alatt a rabjává váltam.
Az üvegcséje pedig... őszinte áhítatot vált ki belőlem: nagy gonddal, aprólékosan kidolgozott, kecses és elegáns műremek. Minden egyes milimétere maga a testet öltött precizitás. Őszintén mondom, káprázatos! Gyakran előfordul, hogy nem is fújom magamra a mennyei nedűt, csupán az üvegből inhalálom, és gyönyörködöm mind az illat-, mind pedig a vizuális élményben.

Ami pedig a belbecset illeti, nekem ez az illat maga a szabadság és titokzatosság. Kifújáskor fanyar, vérnarancsos, citrusos, frissítő "mediterrán tűzijáték". Majd egyik pillanatról a másikra bekúszik a bódító, buja jázmin, puhán melegítő fűszerekkel, mint a fahéj és a licorice. Végül a finom, édes, krémes vanília és karamell teszi teljessé, ezt a mámorító szerelmi elixírt. Édes, de aki az oly régóta trendinek számító, szirupos vattacukor fergetegre számít, az bizony csalódni fog. A Lira köszönőviszonyban sincs a fent említett irányvonallal, annál sokkal  de sokkal kifinomultabb ő. Híján van bármiféle mesterkéltségnek, bárminemű műanyag hatásnak. Kifinomultan édeskés, harapni valóan gourmand illat, de az édességet mesterien tompítja, frissíti a citrusossága. Puhán, megnyugtatóan ölel, magabiztosságot ad, álmodozásra sarkall, s közben tökéletesen képes elhitetni veled, hogy az álmaid bármikor valóra válhatnak.

Ajánlom mindenkinek, aki habár rajong az édességért, mégsem szíveli a szirupos, rózsaszínű vattacukor felhők émelyítően mesterkélt ragacsosságát, viszont valódi ragyogásra, és kifinomultságra vágyik.