Éjszaka van. A nappaliban ücsörgöm, magam vagyok. Háttérben lágy jazz dúdol az egyik kedvenc lejátszási listámról. A sötét szobát néhány gyertya világítja be, előttem az asztalon egy tálkában füstölő parázslik, szétárasztva a levegőben bódító illatát. A kedvenc puha plédem már október közepén előkerült a szekrényből, és jó pajtásom marad egészen addig, míg a zimankós évszak véget ér. Megengedem magamnak azt a luxust, hogy így éjszaka egy óra magasságában egy bögre forró kakaóval kényeztessem magam... mandulatejben elkeverve, egy csipetnyi fahéjjal és szerecsendióval megszórva. Micsoda ízorgia, micsoda illat!!!
Az év utolsó néhány hónapja számomra mindig a számvetések időszaka, és talán egyfajta fordulópont is. Mozgalmas volt az eddigi esztendő, és túlnyomórészt nem épp pozitív történésekkel tarkítva. Örülök, hogy elkezdtünk kifelé lábalni 2017-ből. A hűvösebb évszakokban kissé lecsendesedem, elkezdek befelé figyelni, békességre vágyom. A hideg idő közeledtével parfümök terén is a mélyebb, fűszeresebb, nehezebb illatokra voksolok. Egyébként is alapvetően az efféléket részesítem előnyben, de télen, mikor már borzongunk, kellenek igazán a fűszerek. Meginvitállak hát benneteket egy illatos utazásra, kedvenc téli illataim birodalmába. S ki tudja, hátha kedvet kaptok kipróbálni valamelyiket.
A Palo Santoról korábban már áradoztam nektek. Idén ősszel azonban volt szerencsém megismerkedni az ő testvérkéjével is. Nagyon friss még ez a kapcsolat a Carner Barcelona El Born nevű illatával, azonban különös módon már látatlanban is valamiféle megmagyarázhatatlan vonzódást éreztem iránta. Gyűjtögettem az információkat a különféle illatos oldalakról, és alig vártam, hogy személyesen is megismerhessem őt, és nem csalódtam: azonnal elvarázsolt engem ez a rendkívül különleges, bohém illat. Hirtelen ötlettől vezérelve kanyarodtam a Régiposta utcába, ahol habozás nélkül a bőrömre fújtam fel e nemes nedűt. Az első találkozás eredménye pedig egy kísérteties időutazás lett. Olyan emlékek kezdtek előtörni az elmémből, melyeket már nagyon rég elástam... jó mélyre. Volt egyszer egy szőke fiú az életemben... ő jutott hirtelen eszembe. Mintha a lelkem tükörképe lett volna. Imádtam az intelligenciáját és tekintélyt parancsoló kisugárzását. Hatalmas lángolás volt ez, de nem tudtunk és nem is akartunk elköteleződni egészen. Lelkileg maximálisan, testünket azonban nem kívántuk feláldozni a monogámia oltárán. A legelső pillanattól úgy éreztük ismerjük már egymást valahonnan... nagyon-nagyon régről. Egy rendkívül őszinte, mély szellemi és lelki kapcsolat volt közöttünk, a lehető legteljesebb szabadságban.
Ahogy magamba szívtam az El Born balzsamos, édeskés illatát, mintha újra ott lettem volna az Ő lakásában. Láttam, ahogy előkelő mozdulattal italt tölt magának az elegáns konyakos pohárba, kényelmesen elhelyezkedik a hatalmas, súlyos bőrfotelban, s pipázás helyett most kivételesen meggyújt egy remek szivart, amit a legutóbbi kubai útjáról szerzett be
A helyiség légterében kellemesen keveredett egymással a réges-régi konyak, a bőrfotel és az aromás szivar bódító illata. Elvileg az El Born nélkülözi mind a füstös jegyeket, mind a dohányt, mind pedig a konyakot, én mégis felfedezni vélek benne ez utóbbiból valamicskét... vagy talán rumot... nem is tudom. Maga a parfüm az én bőrömön nagyon mély, édeskés, de a legkevésbé sem szirupos édesség ez. Mézes, konyakos-rumos, csipetnyit jázminos, balzsamos, egy gondolatnyi púderességgel. Szeretem! Illik a télhez, jól esik beleburkolózni a hidegben.
Nem is értem, hogyan kerülhették el figyelmemet a La Perla parfümök egészen a közelmúltig. A J'Aime Elixirhez is csupán a szerencsés csillagállásnak köszönhetően jutottam hozzá, nyilván egy kedves parfümös kollegina által. Egy picit megfoghatatlan illat ő számomra: kifinomultan szexi, rendkívül nőies, határozott, de puha és édeskés. Virágos, karamellás, icipici frissítő citrusossággal. Csupán annyival, amennyi elegánsan tompítja ennek a mámorító szerelmi elixírnek az édességét. Csábító, mint egy sötét bíborszínű, hűs szatén fehérnemű, a pihe-puha kasmírkabát alatt.
Tom Ford Black Orchid Voile de Fleur
A sima Black Orchidnál sokkal viselhetőbb számomra ez a flanker, a Voile de Fleur. Míg a Black Orchid egy lehengerlő szexuális vadállat, ami az úthenger vehemenciájával taglózza le gyanútlan "áldozatát", addig a Voile de Fleur rafináltan és stílusosan csábít úgy, hogy a végén már képtelen vagy -bár nem is igazán akarsz- szabadulni a bűvköréből. Míg a Black Orchid egy sűrű, mély, sötét dög, addig a Voile de Fleur sokkal könnyedebb, kifinomultabb, igazán nőies, buja szépség. Míg a Black Orchid számomra teljességgel hordhatatlan, mert -talán a szarvasgomba miatt- csúnyán megkeseredik a bőrömön, addig a Voile de Fleur órákon át pompázik, a legragyogóbb arcát mutatva. Nemesen édes lonc, előkelő gardénia, orchidea és liliom, a legpompásabb, leglédúsabb fekete szilva és egy csipetnyi fekete bors teszik ellenállhatatlanná ezt a puha, rendkívül érzéki, a végletekig nőies kompozíciót. Imádom! Szerelem!
Lancome Oud Bouquet
Tudvalevő, hogy alapvetően elviselhetetlennek találom az oudot, illetve úgy általában az oudos illatokat. Ez a számomra rendkívül nehezen emészthető, sűrű, súlyos, nyers, száraz, meleg és nagyon mély illat, teljességgel összeegyeztethetetlen a bőröm kémiájával. Na persze nem is vagyok az a kimondott arab hercegnő típus. Sokféle oudos illattal próbálkoztam, mert érteni és érezni akartam, miben rejlik ennek a különleges illatjegynek a varázsa. Mára úgy vélem, habár én és az igazi, "nagybetűs", kökemény oud sosem leszünk a legjobb barátok, a számtalan negatív tapasztalat ellenére, mégis sikerült megértenem, miben rejlik az ő bűbája. Mágikus, lehengerlő, vad és betörhetetlen, ellentmondást nem tűrő szexualitás... Nem, ezek nem az ideális férfi paraméterei, ez mind az oud. :)
Oudos illatutazásom végső állomása a Lancome Oud Bouquet-ja volt. Nem kísérletezgetek tovább, mert a számtalan próbálkozásom közül ez volt az az egyetlen illat, amitől nem csupán nem leszek rosszul, hanem mesésen pompázik a bőrömön. Nem is igazán az oud érvényesül benne, én inkább rózsát és mézédes csokoládét érzek, egy kis pikáns fűszerrel, és csupán hajszálnyit oudos felhanggal. Vigyázat, elég határozott a kicsike! Nem köntörfalaz, egyszerűen jön, lát és győz.
Az az érzés jut eszembe róla, mint amikor az ember megismerkedik egy vonzó idegennel. A kölcsönös vonzalom egyértelmű, a levegő szinte szikrázik és minden porcikánk ki van hegyezve a másikra. S valójában még nem lehet tudni, mi is lesz köztünk: csupán egyetlen mámoros éjszaka, esetleg több is... mégis oly csodás ez az egész! Mintha egy végtelenül hosszú álomból ébrednék. Az érzékszerveim kiélesednek és érzem, ahogy újra visszatér belém az élet.
Az Oud Bouquet hatósugara és tartóssága szintén kiváló, ami megkoronázza ezt a különleges illatélményt! Azt hiszem, stílusos és különleges kiegészítője a télnek.
