Tegye fel a kezét az az édesanya, akinek habár igénye volna rá, még havi egyetlen alkalommal is problémát jelent számára, hogy eljusson a kozmetikusához némi renoválásra. Én sajnos ebbe a kategóriába tartozom. Jelenleg a munka-gyermeknevelés-háztartás triumvirátus tölti ki az életemet, és sem nagyszülők, sem pedig bébiszitter  nem áll rendelkezésemre, tehát igen ritkán jut alkalmam arra, hogy -utazással együtt-, minimum három-négy órát a kozmetikusnál töltsek. Pedig olyan nagyon szeretnék!!! Számomra a legnagyobb kihívás az, hogy kire bízzam a Kismackómat. Igen, mondhatnák egyesek, hogy vigyem őt magammal. De még ha így is tennék... mire összekészülődünk, majd autó híján végigbumlizzuk a várost tömegközlekedéssel... az élettől is elmegy a kedvem. Anyucik, mondjátok, hogy azonosulni tudtok ezzel a problémakörrel. Abba pedig már bele sem merek gondolni, hogy az én kisfiam, - aki viszonylag hamar elunja magát- gyakorlatilag felügyelet nélkül, mihez is kezdene magával egy számára meglehetősen unalmas helyen, amíg rám várakozik.

Mindig is nagy odafigyeléssel voltam a külsőm irányában. (Drága Édesanya sokszor megjegyezte, hogy kissé talán túlságosan is. :) ) Tehát nálam központi kérdés nem csupán az otthoni bőrápolás, hanem az, hogy a napi rutinom mellett időnként szakértő kezek közé kerüljek, és professzionális kezelésben részesüljön a bőröm. Viszont mióta anyuka vagyok, többnyire akadályok gördülnek ez elé. Szóval a kisfiam  születése óta fohászkodom egy olyan kozmetikusért, aki bevállalja, hogy házhoz is kijön olykor, ha a helyzet úgy kívánja. Tudom én, hogy ez a mutatvány szinte fizikai képtelenség, hiszen a kezelőágy, meg a gépek, meg a kencécskék mobilizálása nem oly egyszerű feladat, de azért ábrándozni szabad, nem? :)

(Fotók: Pinterest)

Summa summarum, lásd milyen az élet, sokszor csak kérnünk kell és megadatik. Az egyik kedves parfümös kollegina mutatta be nekem néhány hónapja Katát, aki kozmetikus. Kezdetben csupán egy parfümös adás-vételt bonyolítottunk le, azonban miután kiderült, hogy allergiás vagyok a gyantára, gondoltam ideje kerítenem valakit, aki gyanta helyett cukorpasztával szabadítana meg a nemkívánatostól. :) Felhívtam hát Katát időpontért, s közben azon agyaltam, miként logisztikázom majd ki a találkozót. (Úgy gondoltam, ha máshogy nem, hát a lovagommal, Marci mackóval térek be hozzá.) Szó szót követett, mire kiderült, hogy felszámolta a pesti szalonját, és egy újfajta kihívásba vágta a fejszéjét: mobil kozmetikusként szeretne működni Budapesten. Tyűha! –gondoltam- megvan az én emberem! Azonnal meg is beszéltünk hát egy randevút.

A megbeszélt időpontban ez a csinos, törékeny nő megjelent a házunk előtt, majd teketóriázás nélkül elővarázsolta autójából a szükséges kellékeket. Gondolhatjátok, hogy tátott szájjal bámultam a műveletet, és azt sem tudtam, mihez kapjak, hogy a segítségére legyek valamelyest. De ő csak tett-vett és az egyik szobánk máris átalakult átmeneti kozmetikává.
Nem is szaporítom tovább feleslegesen a szót: Kata keze aranyat ér. A bőröm pedig úgy itta az általa használt Vagheggi kencéket, mint a mennyei mannát. Itt fontos megjegyeznem, hogy a szaktudásán kívül, számomra rendkívül fontos a kozmetikus személye is. Kata amellett, hogy kitűnő szakember, igazán vonzó személyiség is. Megvan benne az a tulajdonság, hogy a világ legjobb nőjének érezd magad a kezei alatt, illetve miután kikerülsz a varázslatos kacsók közül.
Nos, nem is fényezném őt tovább, nehogy kellemetlenül érezze magát a sok dicsérő szótól.
Anyucik! Próbáljátok ki, és győződjetek meg szavaim hitelességéről magatok is. Elérhetőségért keressetek bátran privát üzenetben.