Valamikor késő tavasszal történt, hogy halálosan beleszerelmesedtem a rózsaillatba. Nem is értettem, mi történt velem, hiszen ezidáig tökéletesen hidegen hagyott ez a fajta illatfelhő. Talán azért sem érdeklődtem különösebben soha a rózsás illatok iránt, mivel igen élénken élt emlékezetemben a gyermekkoromból oly ismerős, -azt hiszem- Bulgáriából importált rózsaolaj, amit nagymamám a ruhásszekrényében rejtegetett, egy aprócska fabutykosban. Illetve a kozmetikumokban a rózsaillat, tapasztalataim szerint, többnyire olcsó, szintetikus hatást kelt.

No, de a lényeg, hogy elkezdtem vágyakozni, a kertekben pompázó, harmatos rózsák illata iránt, és onnantól nem volt többé megállás: sikerült begyűjtenem egy finom rózsás illatú testápolót és tusfürdőt, amikben nyoma sincs semmi műnek. Ellenben illatukat nem találtam eléggé tartósnak, így a kisördög továbbra is rágta a fülemet és kénytelen voltam beruházni egy mennyei niche parfümbe, a Mancera Roses Greedy-jébe, ami maga a buja harmatos rózsalugas, egy hűvös nyári hajnalon. Az a fajta illat, amit receptre kellene felírni, depresszió ellen. Azt hittem, most aztán ki van elégítve a rózsaillat iránti vágyakozásom. Tévedtem. Szükségem volt még némi rózsavízre, amit kedvemre pancsolhatok magamra, mintegy frissítő nyári permetet, illetve épp kapóra jött a Schüssler nyári újdonsága, a mesés, rózsavizes hidratáló arctonikjuk. Ez egy igazi kényeztető finomság, amely valódi damaszkuszi rózsavizet tartalmaz, illetve emellett a hamamelisz viz és az akácméz erejével feszesíti, tonizálja és nyugtatja a szomjas bőrt. Az én bőrömre legalábbis kimondottan jó hatással van.

Ha csupán az illatát kellene méltatnom, mindössze annyit mondanék, mmmmennyei!!! Nem az a tipikus, élethű rózsaillat, inkább amolyan "Schüssleres" rózsaillat: virágos, csipetnyit gyógynövényes... imádni való! Ezzel azonban nem merül ki előnyös tulajdonságainak tárháza. Történt egy alkalommal, hogy hangyányit eltúloztam a retinolos kencém használatát, amitől néhány érzékeny, hámló száradásfoltocska jelent meg az arcomon. Mindentől égett és tűzvörössé pirosodott a bőröm, s csupán nagyon kevés kozmetikumot bírtam magamon elviselni. Ezen kevesek közé tartozott ez a finom kis tonik.

Egy arclemosókorongra csepegtettem belőle, majd ezzel gyengéden áttöröltem a bőrömet, s erre ment a jelenlegi kedvenc Kaviczky hidratálóm és néhány nap múlva már nyoma sem volt a foltocskáimnak. Eddig nem igazán használtam tonikot a bőrömre, mert valójában szükségtelennek éreztem, és az eddig általam használt tonikok többnyire szétszárították a bőrömet. Nos, e nélkül a tonik nélkül is lehet élni, de nem érdemes. :) Aki hozzám hasonlóan rajong a rózsaillatért, és szeretné megtapasztalni ennek a csodás natúr toniknak az áldásos hatásait, bátran tegyen vele egy próbát.