Talán klisének hangzik, de vállalom, hogy vonzódom szinte mindenhez, ami francia. Szeretem Franciaországot, illetve ezen belül szenvedélyesen imádom Párizst, a hangulatát, a fényeit... Rajongok az egyszerű, letisztult, elegáns francia stílusért, a francia nyelvért (volt szerencsém a legtündéribb nyelvtanárnőtől tanulni, és hosszútávú terveim között szerepel, hogy folytatom az elsajátítását), ami maga az elegancia, a játékosság és a báj, a francia borokért és pezsgőkért, a francia konyháért, a francia filmekért... És ez a rajongás a Párizzsal való első randevúm óta töretlen. Rengeteg mesés helyet volt szerencsém már látni, azonban egyik sem volt rám olyan euforikus hatással, mint Párizs. 

Ilyenkor ősszel mindig elkap a vágy, hogy elrepüljek a fények városába. Való igaz, más évszakban nem találkoztam még Vele, de biztos vagyok benne, hogy Párizs ősszel... különösen varázslatos. Nem hiába énekelte meg az őszi Párizst, oly sok nagy költő és dalnok, annyi áhítattal. Rendkívül közel áll hozzám a franciáknak az a fajta felfogása, hogy mindennek meg kell adni a módját. Én e szerint élek a hétköznapokon is, mert így érzem jól magam. Egyfajta terápia is ez számomra, mivel gyakran csak úgy tudok túllendülni a hétköznapok szürkeségén, ha picit ünnepi díszbe öltöztetem a sokszor unalmas, apró-cseprő teendőket. Éppen ezért, még ha nem is vagyok egy minta háziasszony (ó, nagyon nem!!!), mégis szeretem még a hétköznapi étkezéseket és teázásokat megtisztelni egy-egy szép terítékkel, egy szál virággal, esetleg gyertyafénnyel.

Valamint nálam a főzés sem holmi unalmas, monoton tevékenység ám: sokszor kötök csinos kötényt magam elé, spriccelek néhány csepp Chanel No. 5 parfümöt a fülem mögé, és mielőtt munkához látnék, töltök magamnak egy pohár finom vörösbort. S ha már idén nem sikerült eljutnom Párizsba, igyekszem legalább az otthonomban, a konyhámban francia hangulatot teremteni egy-egy aprócska kiegészítővel, némi aláfestő muzsikával, amit Carla Bruni, Edit Piaf, vagy esetleg a kedvenc internetes rádióm szolgáltat, illetve franciás ízekkel, ételekkel. Mindezektől máris úgy érzem magam, mint egy igazi elegáns, párizsi Mademoiselle (vagy Madame), aki édesanyaként és feleségként sem felejt el igazán nőnek maradni.

A minap a kisfiammal tettünk egy jóleső sétát a hozzánk közeli erdőben. Azt hiszem, mindkettőnket elvarázsolt a vibráló színekbe öltözött őszi természet. Ráadásul külön öröm volt, hogy a szokásostól eltérően, a kicsikém nem háborogta végig az utat. Hazafelé jövet  a boldogságomat csak fokozta, a levegőben egymással keveredő alma, szőlő és füst illata. Számomra ez a környék maga a tökély: hangulatos, tiszta kis utcáival a nyugalom szigete, de ha akarom, fél óra-negyven perc alatt a belvárosban vagyok. Azonban ha úgy akarom, pillanatok alatt a természetben találhatom magam. S ez a természet az, ami csendes magányával időről időre feltölt és inspirál engem. Életre kelti azt az énemet, amely képes elvonatkoztatni a külvilág által elvárt és oly sokszor erőltetett külsőségektől, és arra sarkall, hogy képes legyek újra, meg újra meglátni az élet apró örömeit.

Szóval ahogy hazafelé sétáltunk és mélyen magamba szívtam az ősz kincseinek zamatos illatát, eszembe jutott, mennyire illene ehhez a hangulathoz, valami igazán finom, almás édesség. És ha már francia hangulat, és ha már ősz, akkor francia almatorta, karamell öntettel, ami hatalmas sikert aratott, szinte pontosan egy évvel ezelőtt a családom körében. Aki a tőlem eddig megszokott roppant tudatos, és egészséges édességre számít, az most készüljön fel mindenre, mert borzasztó nagyot fog csalódni. Dehát úgy szép az élet, ha zajlik, nemde!?

Francia almatorta karamell öntettel

Hozzávalók:

Az omlós tésztához

-  220 g finomliszt

- 110 g vaj

- 50 g porcukor

- 1 db tojássárgája

A töltelékhez

- 1 kg alma

A royal-hoz (ez egy sodó szerű finom öntet, ami befedi szépen az almákat a tortácska tetején)

- másfél dl habtejszín (de e helyett felhasználható tejföl is, úgy valamivel pikánsabb ízt kapunk)

- 1 citromból nyert reszelt citromhéj

- 2 ek citromlé

- 10 dkg cukor

- 3 db tojás

Elkészítés

- A tészta hozzávalóiból homogén masszát gyúrunk, majd hűtőben 1 órát pihentetjük, folpackba csomagolva.

- A tésztát kinyújtjuk és egy magasabb, 28 cm átmérőjű pitetálat vagy tortaformát kibélelünk vele.

- Az almákat cikkekre vágjuk(1 almát 6-8 cikkbe), a cikkek tetejét hosszában sűrűn bevagdossuk, majd szépen elrendezzük a tészta tetején.

- Leöntjük a royal-al és 180-190 fokon, légkeveréses fokozaton, 20-30 percig sütjük. Én a saját sütőmmel 180 fokon sütöttem, 25 percig, és így is majdnem odakapta a pitém szélét. Szóval érdemes közben ellenőrizni a sütit.

- A karamell öntet elkészítése: a kristálycukrot száraz serpenyőben felolvasztjuk. Amikor olyan színű, mint a dobos tortán a cukor, a tűzről levonva, a serpenyőt magunktól távolabb tartva felöntjük egy kis meleg vízzel, majd visszaforraljuk sűrűre (akkor jó, ha körülbelül. méz sűrűségű). Tejszínnel felöntjük és mártás sűrűségűre beforraljuk.

Ez a tortácska maximálisan megéri a belé fektetett energiákat... egyszerűen maga a tökély!!! Egy isteni ízkavalkád: a tésztája omlós és roppanós, és ha savanykásabb almát használunk, a kissé fanyar ízekkel, remek kontrasztot alkot az édes-krémes karamell öntet. Hmmm... egy ízorgia! Jó étvágyat hozzá!

Katica