"A jó parfüm veszélyes fegyver." Az utolsó ruha, amit a bőrünkön viselünk, amikor már minden más lekerült rólunk. Mégis sokat elárul rólunk, sőt, végletesen befolyásolja más emberek véleményét. Szerelmek és üzletkötések múlnak rajta. Az igazi parfüm megtalálása olyan hatalom, mintha egy láthatatlan vegyi fegyvert kapnánk a kezünkbe... /Zólyomi Zsolt/
Nem vagyok túl jó parfümelemzésből. Annyira azért nem kifinomult az orrom, a szaglásom, hogy képes legyek az összetevőket profi módon boncolgatni. Nem is igazán tartom túl izgalmasnak a realisztikus módon történő analizálást. Én maximálisan emocionális lány vagyok. Nálam a parfüm egy üvegcsébe zárt hangulat. Élmények, emlékek, érzések... Ha behunyom a szemem és beleszippantok az apró, szépen megmunkált parfümös üvegbe, azon nyomban egy másik földrészen, netalán egy másik univerzumban találom magam. Olyan ez számomra, mint az olvasás élménye: segít kiszakadni a gyakran szürke, eseménytelen, hétköznapi életből.
Emlékszem, gyerekkorom legkedvesebb elfoglaltsága az volt, amikor álmodozhattam. Akkor bármi lehettem: királylány, különc kalandornő, világjáró felfedező... Sajnos úgy vettem észre, az ember felnőttként elfelejt álmodozni, és nem mer már nagyokat, merészeket álmodni. Nos, kitűnő segítőtársaim ebben az illatos parfümök. Mindegyiknek külön története van, de mégis azok a számomra legkedvesebbek, amelyek magukban hordoznak egy darabka történelmet. A legújabb innovációk, a tipikus "pláza illatok" többnyire untatnak. A különös, az ellentéteket kiváltó, a sokak véleményét megosztó a legizgalmasabb.
Ezúttal egy 1998-ban megjelent illatról szeretnék szólni mindazokhoz, akik hozzám hasonlóan nem a könnyed, leheletnyi, kedves illatocskákra gerjednek, sokkal inkább a tömény, nehezebben megszelídíthető nagyvadak hozzák lázba. Ez az illat pedig nem más, mint a francia luxusmárka, a Dior Hypnotic Poison elnevezésű, rendkívül addiktív parfümje.
Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a "hipnotikus méreg" valódi gyönyör volt első szippantásra. Amint mélyen magamba szívtam az édes, elsőre kisé tömény vaníliás illatot, az egyetlen szó, ami eszembe ötlött: szenvedély. Az érzések, amik erőt vettek rajtam teljességgel letaglóztak, a csontomig hatoltak... Ismerős érzések. Egyszer vagy tán többször is átéltem már őket. Talán egy korábbi életemben is. A mostaniban azonban mindenképp. Tudjátok... a szerelem... az elemi szerelem... ami titkos, ami nem publikus... amikor hiába kellene, nem tudsz megálljt parancsolni. Lehetetlenség ellenállni, pedig nem szabadna, mert épp együtt élsz valaki mással. De Ő száguld feléd és nem kérdez semmit, csak leteper, akár egy úthenger Te pedig tehetetlen vagy. Pedig a szüleid nem erre neveltek, és az elveiddel is maximálisan ellenkezik, és néha úgy érzed, tükörbe sem tudsz nézni, annyira mardos a lelkiismeret. Mégsem menekülsz el, mégsem vetsz véget, mert az életed hirtelen megtelik színekkel. Az érzékeid kiélesednek és gyönyörűnek érzed magad, mint eddig talán még soha.
Lopva találkoztok eldugott kis helyeken: sötét kis művészmoziban, félreeső kis kávézóban, a Férfi lakásán, egy kevesek által ismert jazz bárban, ahol Ő Whisky-t rendel mindkettőtöknek. Hallgatjátok a zenét, mindent átjár a füstös vanília, a mézédes jázmin, a buja erotika, és képtelenek vagytok szabadulni egymás öleléséből...Persze a végén -mert előbb-utóbb vége lesz- valakinek szenvednie kell. De mindegy is, miként alakul a románc, egy ilyen elsöprő szerelmet senki nem úszhat meg sebek nélkül.
Talán az alma formájú üvegcséje teszi, de az édes bűn illata számomra a Hypnotic Poison. A bolondja vagyok! Nem egy hétköznapi illat, kissé különc, mint jómagam, érzelmes, lehengerlő, nem finomkodik, mégis éjjel-nappal locsolnám magamra, mert egyszerűen boldoggá tesz, ha viselhetem. Különlegesnek, könnyednek, csábítónak érzem magam ha ebbe az illatfelhőbe burkolózhatom... kedvem támad elmenekülni a hétköznapok nyomasztó szürkesége elől és fülig szerelmesnek lenni, kit érdekel, hogy a világ mit gondol.
Aki kedveli az efféle virágos, vaníliás, mandulás, orientális, édes illatokat, hozzám hasonlóan garantáltan rajongani fog érte.
/Fotók: Pinterest/
