Úgy akartam kezdeni ezt a bejegyzésemet, hogy Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Aztán eszembe jutott, hogy már több, mint  két hete átléptük az Óév küszöbét. Na de ilyen ez a január: fél lábbal még a régi cipőben... Nehezemre esik leírni az új évszámot, de ezt is majdcsak megszokom, így van ez minden évben. Ez a január most valahogy más, mint az eddigiek. Most először sokkal mélyebben élem meg, mint korábban bármikor.

A 2016-os év nem volt könnyű számomra: egyik legközelebbi családtagom váratlan egészségügyi problémája, alapjaiban rengette meg azt a biztonságos kis világot, amiben a családom jóvoltából egész eddigi életemben éltem.
Mondjuk ha egészen őszinte akarok lenni, az elmúlt három év igen mozgalmasra sikeredett érzelmileg, s ezen az érzelmi hullámvasúton a tavalyi év jelentette a mélypontot.
2013 év végétől rengeteg olyan változás ment végbe az életemben, amelyekkel bevallom, olykor nehezen birkóztam meg. No nem fizikailag, hiszen nem volt más választásom, éltem a hétköznapokat, tettem a dolgomat. Azonban ez alatt a három év alatt az önmegismerésnek, a felismeréseknek olyan bugyrait jártam be, hogy néha egy valóságos túlélőtáborban éreztem magam, és sokszor csak néztem bambán, mert nem hittem el, hogy mindez velem történik. Egész eddigi életemben hittem, tudtam, láttam magam valamilyennek. Nem túl felemelő érzés csalódni mindabban, amit egészen idáig sziklaszilárdnak gondoltam. Pedig így utólag visszatekintve, minden sorsszerű volt, és elkerülhetetlen. Én pedig a világon semmit nem tettem annak érdekében, hogy elkerüljem... amiket -talán- jobb lett volna elkerülni. Mi több, szándékosan elébük mentem. S persze ilyen az élet: minden megtörténik, aminek meg kell történnie. Na meg egyszer fenn, máskor pedig...

Hiszem, hogy 2017 a pozitív változások éve lesz. Tudatosan törekszem a múlt lezárására, mert amíg visszafelé tekingetek, addig nem lehetséges a fejlődés. Addig nem lehetséges teljességgel megélni a mát. Hosszú évek múlva pedig már nem akarok azon keseregni, miket mulasztottam, saját botorságomnak köszönhetően.
Dolgozom azon, hogy meg tudjak bocsátani önmagamnak a múltban elkövetett hibáimért, és el tudjak engedni olyan dolgokat, amikkel már nincs dolgom.
Nap mint nap emlékeztetem magam arra, hogy ne másoktól tegyem függővé saját boldogságomat. Minden áldott nap dolgozom azon, hogy leküzdjem az egómat (ez a legnehezebb), és minden Isten adta napon azon munkálkodom, hogy képes legyek örömömet lelni a szürke hétköznapokban is. 
2017-ben már tudatosan törekszem arra is, hogy kizárólag olyan emberekkel vegyem körül magamat, akik építenek, akik feltöltenek ahelyett, hogy elszívnák az életenergiáimat.Viszont azzal a mintegy maroknyi értékes emberrel, akik töretlenül jelen vannak az életemben, igyekszem még szorosabbá fűzni a kapcsolatunkat... és vannak új ismeretségek, amikért nem lehetek eléggé hálás.
S persze változatlanul nyitott vagyok az értékes újra: új emberekre, új kalandokra, új kihívásokra...

Úgy döntöttem, a blog életében is lesznek majd változások. Gondolkodom egy egyszerű, frappáns címen, ami jól körülírja mindazt, amit közvetíteni szeretnék. Továbbá muszáj valahová pozicionálnom magam, nem csaponghatok örökké. Bevallom, amikor elkezdtem írni, szerettem volna egy beauty blogot létrehozni. Azonban időközben rájöttem, ezen műfajon belül nem könnyű már eredetit alkotni. Illetve nehéz ezt úgy csinálni, hogy valójában úgy vélem, igen kevés szépségápolási termék van a piacon, amire tiszta szívvel azt merem mondani, hogy jó, bevált és érdemes pénzt adni érte. Márpedig én nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ingyen cuccokért cserében fényezzek valamit, ami valójában egy fabatkát sem ér. 
Viszont ha bármi említésre méltó jön szembe velem, azt nem mulasztom majd el megosztani Veletek a jövőben sem. Illetve egyet még ígérhetek, a parfümöket nem fogom elhanyagolni. :) Az anyaság mellett ugyanis az illatok azok, amik állandóan jelen vannak az életemben... tulajdonképpen, mióta az eszemet tudom.
Ha van kedvetek, mondjátok el nekem bármelyik platformon, akár privát üzenetben is, miről olvasnátok még tőlem szívesen. Nagyon hálás volnék érte!
És persze megköszönöm, ha továbbra is velem maradtok!