Rég jártam már erre. Illetve ha egészen őszinte akarok lenni, nem volt ihletem. Gyakran belekezdtem egy-egy bejegyzésbe, aztán ugyanazzal a lendülettel ki is töröltem azokat. Pedig bőven volna mondanivalóm, hiszen nem unatkozom: írhatnék a csodás új otthonunkról, a kisfiamról, és arról, milyen csodálatosan fejlődik, okosodik Ő. Mesélhetnék (számomra) új sorozatokról, amik időről időre lebilincselnek, mert hála az Istennek (és az én kisebbik főnökömnek, a kisfiamnak), abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megengedhetek magamnak néhanapján egy-két fakultatív órácskát, amikor is ezen szenvedélyemnek hódolhatok. Beszámolhatnék az általam megélt mindennapokról, az érzéseimről, a gondolataimról, a terveimről, és izgalmas új emberekről, akiket az élet az utamba sodort. Na és persze itt van az én hatalmas szenvedélyem: volna mit mesélnem számos pompás parfümről és arckrémekről is... Csak valahogy mostanában nem úgy jöttek a szavak, ahogyan szerettem volna. Ez valami "írói" válság féle lehetett. :)

A legutóbbi ittjártam óta lassan, de biztosan beköszöntött az ősz. Mostanra már viszonylag hamar sötétedik, és a korán munkába indulók olykor-olykor bizony megtapasztalhatják az október fagyosabb leheletét is. Számomra az ősz maga a nagybetűs romantika, azonban a maga varázsos gyönyörűsége mellett, mióta anyuka vagyok, sajnos a csúnya megfázások időszaka is. Hogy lekopogjam, mióta felfedeztem egy igazán hatékony gyermekvitamint, azóta a kisfiamat nagy ívben elkerülik a nyavalyák, illetve ha bele is esik egy-egy megfázásba, két nap alatt túllendül rajta. Ami engem illet, nem különösebben vagyok gyógyszer párti, így a magam részéről is inkább a megelőzésre és az egészséges életmódra szavaznék.

Apropó egészség: a napokban egy nagyon kedves ismerősöm, egy gyönyörű fiatal anyuka, a Facebook oldalán kiposztolt egy cikket az apróságok helyes táplálásáról, ahol is egy kisebb fajta, parázs vita alakult ki, az egészséges életmódot illetően. Egy hangyányit arcul csapott, amikor a nevezett poszt alatt néhány anyuka gyakorlatilag pálcát tört azok felett, akik másként élnek, másként gondolkodnak, mint ahogyan azt ők teszik. A fő téma ugyebár az volt, hogy szabad e tejtermékekkel táplálni 1 és 3 év közötti piciket, és egyáltalán mikortól lehet a tejtermékeket bevezetni a kisgyermekek étrendjébe. Erről is, mint minden másról igencsak elérő véleményeket lehet hallani, olvasni a különböző fórumokon. S habár jómagam is bizonyos elvek szerint táplálkozom, és táplálom a kisfiamat, mégis ki vagyok én, hogy a mellemet döngetve verjem a blattot, hogy csakis az a helytálló, ahogyan én nevelem, ápolom, táplálom a gyermekemet, és mekkora szuperanya vagyok már, amiért én mindig, mindenben úgy cselekszem, ahogyan a brit vagy norvég tudósok javasolják. Aztán persze előfordulhat, hogy két év múlva a legújabb tanulmányok a mostaniak az ellenkezőjét állítják majd, és mossák kezeiket a korábban állítottak miatt, én akkor is jól megmondtam a tutit mindenkinek, aki nem olyan frankó, mint én. Mert én úgyis mindent jobban tudok. Van egy picurka gyerekem, de majd én elmondom, mi az ábra és osztom az észt a nagyérdeműnek arról, hogyan kell főzni, gyereket nevelni, és táplálni. Tudjátok az az igazság, hogy az én nagymamám tíz gyereket nevelt fel példásan, és ő sohasem verte a mellkasát, hogy mekkora ász. Mindig azt mondta, csupán tette, amit tennie kellett, rengeteget dolgozott a családjáért és imádta a gyerekeit. Rendkívül szerény asszony volt, és soha az életben nem hallottam tőle, hogy önmagát fényezné, másokat pedig kioktatna. Én pedig úgy látom, ez a fajta szerénység, és alázat totálisan hiányzik a mai, "majd én megmondom" típusú fészbúk nemzedékből. Talán vannak, akik rólam is hasonlóképp vélekednek, ki tudhatja... Másrészről pedig úgy tűnik, néha túlságosan is ráérünk mi, itthon lévő anyukák. :)

A másik marha nagy gond, hogy manapság a baromi okosak mindent kikiáltanak antikrisztusként. A televíziót, a sertéshúsból készült ételeket, a csirkehúst... Egy ideig ez a rossz, aztán bebizonyítják az ellenkezőjét, majd valami egészen mást kiáltanak ki tömeggyilkos, gyermekgyilkos fegyvernek. Egy időben a nyírfacukor volt az egészséges édesítés non plusz ultrája, aztán kitalálták, hogy rákkeltő. Egy ideig a paleo étkezés volt az egészséges életmód netovábbja, aztán kihozták  az ellenkezőjét. Ki tud manapság eligazodni a trendek között? Vannak bizonyos ételcsoportok, amiket én is igyekszem kizárni a táplálkozásunkból, de összességében úgy gondolom, minden téren a mértékletesség volna a megoldás. Biztos vagyok benne, hogy minden szülő csakis a legjobbat akarja a gyermekének, ezért nem is hibáztathatjuk egymást. Én csupán a toleranciát hiányolom azok felé, akik másként élnek és gondolkodnak. Vagy ne adja Isten, nem engedhetik meg maguknak, hogy mindenből a legújabbat/legdrágábbat vegyék gyermeküknek, mert mondjuk keményen küzdenek nap mint nap, és nem tehetik meg, hogy otthon konyhatündérkedjenek és fészbúkozzanak, amíg apuci megkeresi a mandulatejre valót. Másrészről úgy vélem, épp elég komoly baj, ha a gyerek vagy gyerekek a családban laktóz- vagy glutén, esetleg más intoleranciától szenvednek. Több ilyen ismerősöm is akad. Nos az a különbség köztük és az észosztó anyucik között, hogy az előbbiek nem flancból, vagy divatból táplálkoznak úgy, ahogyan. Ráadásul soha a büdös életben nem láttam, hogy azokat a szülőket méltatták volna bántó szavakkal, akik máshogyan táplálják a gyermekeiket.

Én a magam részéről hiszek az egészséges életmódban, bármit is jelentsen ez. De ki mondja meg manapság, hogy mi az egészséges? Az a privát véleményem, hogy sok esetben a marketingesek és társaik, akik a hiszékeny, és gyakran csupán félinformációk alapján tájékozott emberek pénzéből nagyon jól élnek. Most komolyan, mi az egészséges manapság, amikor a fél életünket billentyűk nyomogatásával töltjük a négy fal között? Mitől legyen egészséges a mai felnövekvő generáció, amikor mi szülők a gyermekeinket gyakran burokban tartva, igyekszünk megvédeni őket minden egyes aprócska bacilustól. Túlzásba visszük mind a higiéniát, mind az úgynevezett egészséges táplálást. De valójában mi az egészséges, amikor szinte mindent agyontartósítanak, színeznek, ízesítenek, génmanipulálnak, vegykezelnek... és csak a Jóisten tudja még mi mindent dugnak le a torkunkon az illetékesek. Mértéktelenül fogyasztunk, és úgy teszünk, mintha baromira odafigyelnénk az egészségünkre, de sok esetben a marha egészséges kaja csak az Insta közönségnek szól. Azt mondják, az egészség megőrzésében csupán 30%-nyi szerepe van a táplálkozásnak, míg az életmódnak 70%. Egy biztos, én többnyire a józan paraszti eszemre hallgatok: nyilván az a jó, ha nem dohányzunk, nem fogyasztunk alkoholt, nem élünk drogokkal (ha csak a szerelem nem számít drognak :) ), ha sokat vagyunk a levegőn, sportolgatunk, sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk... a többi már nem rajtunk múlik.

S, hogy mi az erkölcsi tanulság? Semmi. Csupán ki akartam írni magamból ezeket a gondolatokat, némi toleranciára biztatván a fent említett anyucikat, bármiféle ítélkezés nélkül, és anélkül, hogy említést tennék arról, adok e tejtermékeket a kétéves kisfiamnak. :)