Gyerekkorom óta nagyon szeretem a Karácsonyt, de főképp szeretem megélni az Ünnepet megelőző várakozást. S habár az idei Advent tartogatott számomra egy igazán borzasztó meglepetést, elhatároztam: nem adom meg magam a szomorkodásnak, mert azzal mit sem segítek sem magamon, sem a családomon. Mindenesetre ez a Karácsony előtti várakozás most más, mint az eddigiek: a számvetések és a csendes elmélyülés időszaka ez számomra. Rengeteget gondolkodom az élet értelméről, az egymás iránti toleranciáról, a szeretetről, a család fontosságáról, a gyökerekről (nem pejoratív értelemben :) ), a materiális és szellemi javak jelentőségéről, arról, hogy mi számít majd öt, hat, tíz év múlva azon dolgok közül, amiket ma fontosnak tartunk, és amiken ma aggodalmaskodunk, bosszankodunk. Elnézem az embereket közlekedés közben, amint dühösen dudálnak és a középső ujjukat mutogatják egymásnak... nézem az embereket a bevásárlóközpontban, ahogy idegesen tülekednek, beszólnak a másiknak, ha nem tudják kikerülni... Ilyenkor elgondolkodom: vajon fog ez számítani néhány év múlva?

Látom a különböző postokat a közösségi oldalakon, amint némelyek önmagukat fényezik, amiért már november elején felkészültek az Ünnepekre. Ahogyan nap nap után villogtatják az ismerősök és a világ felé, hogy ők mennyire felkészült és minta anyák, nők, feleségek és osztják a többnyire kéretlen tanácsokat arról, hogy a többieknek mit, hogyan kellene csinálniuk. És persze várják az elismerő szavakat, hogy legalább néhány percig ebben a dicsfényben tündökölhessenek... ha már a világhálón kívül nem jut ki nekik abból az elismerésből, amit kapni szeretnének. Ezek a hölgyek mindig nagyon jól tudják, hogyan kellene élni, mit kellene csinálni ahhoz, hogy jó legyen és úgy tűnik, valami affélét gondolhatnak, hogy a jótanácsaik nélkül a többi ember magától elveszve bolyongana az élet sűrűjében. Ők azok, akik sohasem mulasztják el megosztani a nagyérdeművel az aznapi bevásárlás vagy rendelés gyümölcsét, az otthonukba felaggatott -karácsonyi- dekorációkat, a várható karácsonyi menüt, amit természetesen már októberben kiagyalt minta anyu. De vajon tényleg az esztelen költekezéstől lesz boldogabb  a karácsony? Netalán a megfelelő körömlakk és outfit kiválasztásán múlik az ünnep öröme? Mindenki döntse el saját hite és beállítottsága szerint. 

Azt mondják, minél idősebb vagy, annál rövidebb a karácsonyi listád, és a rajta szereplő dolgok pénzzel nem megvásárolhatóak. Akkor én bizony nagyon öreg vagyok, mert idén nem kértem semmi effélét a Jézuskától. A sors fintorának köszönhetően némiképp átértékelődtek a dolgok, és a korábbiakhoz képest megváltozott a fontossági sorrend. Ez évtől nálunk teljességgel fölöslegessé vált a költekezés, a külvilág felé szóló magamutogatás, az ötszázadik ugyanolyan karácsonyfa dísz megvásárlása... Az anyagi dolgok helyett mindenekelőtt egészséget kértem a családomnak. Mert idén megértettem azt, amiről korábban úgy vélekedtem, csupán egy nyavajás közhely: ha egészség nincs, birtokolhatjuk bár a legpompásabb javakat, nem lelhetjük valódi örömünket bennük. Kértem rengeteg toleranciát mindannyiunknak. Nyugalmat, türelmet, hitet, szeretetet, békességet... és fehér Karácsonyt, sokunk örömére.