Még mindig tél... kezd már nagyon sok lenni belőle. Kinézek az ablakon: ma végre kisütött a nap, de gyakorlatilag hónapok óta, csak némi szűrt fényt lehetett látni, a napok pedig olyan sötétségben teltek, mintha naphosszat épp szürkülne. A házból kilépvén összébb húzom magamon a kabátomat. A levegőt még átjárja a kéményekből az ég felé párolgó füst illata. Az éltető napsugarak itt-ott néha már elő- előbújnak, hogy huncut játékukkal mosolyt csaljanak az arcokra. Már nem csupán füstös aromákat hoz a szél.
Novemberben még gyönyörködtem a közelítő tél varázsában. Decemberben ezernyi csodával kápráztatott el, miközben minden egyes napot áthatott az Ünnepekre való várakozás. Januárban azt gondoltam, sosem lesz vége, s néhány napja még a február is végeláthatatlannak tűnt.

A január közepe óta tartó időszak iszonyatosan nehéz (volt). A kisfiam két és fél hétig szenvedett valami fránya köhögős, náthás kórságtól. Az első hét vége felé azt hittük, túl van rajta és a hónap végén engedélyeztünk magunknak egy röpke wellness hétvégét. Azonban a hazafelé úton már szörnyű köhögés kínozta, ami a hét közepére odáig fajult, hogy felkavarodott a gyomra szegénykémnek. Aztán szerencsére a Doki nénink által felírt orvosságok, néhány napon belül segítettek. Viszont másfél héten belül újra visszaesett. S azóta is itthon lábadozunk. Muszáj vagyok megemlíteni, hogy a gyermekem apja egy hős, és én végtelenül hálás vagyok Neki az odaadásáért! Ő az, aki nap mint nap helytáll a munka frontján, ám ettől függetlenül éjszaka is segít nekem, ha a helyzet úgy kívánja: együtt orrszívózunk, elmosogatja a készüléket, babusgatjuk, altatjuk vissza a gyereket. Többször előfordult, hogy ülve éjszakázott, mert a mellkasán aludt el a kisfiunk, a köhögés miatt ugyanis egyszerűen nem tudtuk vízszintesbe helyezni Őt.
Szóval talán nem túlzás azt mondani, hogy lelkileg is és fizikálisan is megviselt mindannyiunkat ez az időszak. Nem vagyok az a sokat tipródó típus, de most már aztán igazán végetérhetne ez az egész. Elég volt a bezártságból, elég volt a sötétből, elég volt a betegségekből, a gyerekköhögésből, elég volt ebből a gusztustalan télből!!!

Szerintem többször is elsírtam már nektek, hogy rendkívül nehezen viselem a bezártságot. Márpedig nekem az idei tél csak a bezártságról szólt. Ráadásul gondolom nem szükséges részleteznem, hogy egy beteg gyerekkel összezárva lenni, nem az önmegvalósításról, nem a művészi kiteljesedésről, és nem a szépítkezésről szól. Az ennek köszönhető lelki kiegyensúlyozatlanság, a kialvatlanság, az idegeskedés, a hideg időjárás, és a magamra nem odafigyelés hatására kezdtem nem túl rózsásan érezni magam a bőrömben. Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy néhanapján chipsbe fojtottam bánatomat. Szóval úgy éreztem, most van itt az ideje annak, hogy némi extra kényeztetésben részesítsem a bőrömet, s persze egyenes arányosságban a lelkemet is. És máris témánál vagyunk. Többen is kértétek tőlem, hogy írjak már a reggeli és esti arcápolási rutinomról. Az az igazság, hogy nekem konkrét napi rutinom, mint olyan, nem létezik. Egyrészt, mert előfordul, hogy este már sem erőm, sem hangulatom kenekedni, és úgy általánosságban a saját dolgaimmal foglalkozni, reggel pedig időm nincs rá. Másrészt, mert nem szeretek semmit, ami rutinszerű. Ráadásul manapság minden valamirevaló beauty blogger oldaláról ez "folyik", és úgy gondolom, ők már nagyjából minden okosságot elmondtak ebben a témából, amit tudni érdemes. Na de mi lesz velünk, gyakran éjszakákat átvirrasztó anyukákkal??? :) Nem állítom, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, azonban az utóbbi időben szerencsére sikerült felfedeznem néhány olyan terméket, amiktől, amikért az én bőröm egyenesen ujjong. E helyütt megosztom Veletek, hátha hasznukat veszitek. Ha pedig nincs más megoldás, jöhet egy jó plasztikai sebész. :)

Oly régóta szemezgettem már ezzel a kozmetikai márkával, mielőtt bármit is kipróbáltam volna a repertoárból, most viszont szeretném Nektek jó szívvel ajánlani Feller Adrienne aromaterápiás termékeit. Ezen belül is nekem a Rose De Luxe szemkörnyékápolóval és az Aromazen Ardonia Arcolajjal vannak közelebbi tapasztalataim.
Hiszek abban, hogy minden egyes testi megnyilvánulásnak, azaz betegségnek, bőrproblémának okát a lélek szintjén kell legelőször keresni. Mert ha kizárólag fizikai síkon próbálunk kezelni, az gyakorta csupán a felszín kapargatása, a probléma helyi kezelése. Az Adrienne Feller márka filozófiája, hogy "a szépség nem más, mint a bennünk megteremtődött harmónia tükröződése." Bőrünkön pedig visszatükröződik minden egyes bennünk zajló lelki folyamat. S, hogy mivel ápoljuk bőrünket, éppen annyira fontos, mint az, hogy milyen fizikai és szellemi , lelki táplálékot veszünk magunkhoz. Én maximálisan hiszek az aromaterápiában. Nem is mondhatnék mást a parfümök szerelmeseként. :) Az Adrienne Feller prémium natúrkozmetikumok, egytől egyig állatkísérletektől mentesek, 100%-ban természetes, magyar alapanyagokból készülnek, illóolajok hozzáadásával. És itt most megintcsak álljunk meg egy szóra. Engem a magam részéről nem zavarnak az illatanyagok a kozmetikumokban. Persze nem mindegy a minőség és a koncentráció, azonban összességében nem tartom az ördögtől valónak az illatanyagokat, és a bőröm is kitűnően tolerálja őket. De fontos mindenkinek tisztában lennie bőre korlátaival. Ha valakinek a bőre érzékenyebb, esetleg valamiféle -komolyabb- bőrproblémával küzd (rosacea, pattanások...), érdemes illatmentes kozmetikumokat használnia.
Nem mehetek el szó nélkül maga Feller Adrienne személye mellett sem. Személyesen nem ismerhetem Őt, de rengeteg vele készült riportot néztem meg, és ha van sugárzóan gyönyörű nő, akkor Ő valóban az. Egyszerűen árad belőle a nyugalom, a bölcsesség, a kiegyensúlyozottság, az időtlen elegancia... Számomra az Ő személye önmagában garancia a termékei minőségére

(Feller Adrienne - www.marieclaire.hu)

Tehát a Rose De Lux szemránckrém: imádom!!! Ez egy picinyke tégelybe zárt hidratálóbomba. Maga a krém állaga viszonylag kemény, picit lassabban szívódik fel, mint az általam eddig kipróbált szemkörnyékápolók. Ez azonban engem egyáltalán nem zavar, mert nem ragacsos, viszont azonnali hidratálást biztosít. A felkenés után máris érzem, hogy nem húzódik a szemem körüli vékonyka bőr. Amikor a krém felszívódik, egy rendkívül komfortos, bársonyos érzés marad utána. Nem csíp, nem mar, nem irritál, pedig nekem nagyjából mindentől könnyezik az extrán érzékeny szemem. Illata alig van, az árát tekintve pedig egy közepes árfekvésről beszélhetünk, 6550 Ft./15 ml. A krémből nem kell sok a szemkörnyékre, így elég sokáig kitart. Egyetlen negatívumának a tégelyes megoldást tartom. Én a magam részéről, higiéniai szempontból jobban kedvelem a pumpás kiszereléseket.

Az Aromazen Ardonia arcolaj... egyszerűen varázslatos! Mennyei manna testnek és léleknek egyaránt. Az Aromazen termékcsaládba tartozó, tápláló, védő, sejtregeneráló, bőrfeszesítő, hámosító arcolajat, kifejezetten a táplálásra vágyó, vízhiányos bőr számára javasolják. A lelki hatásait tekintve, feloldja az aggodalmaskodást, felmelegíti az érzelmeket, oldja a szorongást és a depressziót és energetikailag megerősít. Aki tart az olajos állagtól, azt szeretném megnyugtatni, hogy a tíz csepp olaj, amit a tenyereim közt eloszlatok, majd felviszek a még nedves arcomra, nyakamra, dekoltázsomra, mindössze néhány percen belül nyomtalanul felszívódik. Nem marad olajos réteg utána, csupán pihe puha, illatos, élettől sugárzó bőr. Habár egyéni érzékenység bármelyik benne található olajra, illóolajra előfordulhat, nekem azonban nem okozott pattanásokat, sem más irritációt, még a szemem környékén sem. No és a csomagolása... az maga a tökély. Lássuk be Csajok, hogy egy picit azért ez is számít nekünk. :) A pipettája hibátlanul működik,és úgy összességében, bármelyik pipereasztal/polc kis ékköve lehet ez az üvegcse.
Egyetlen hátrányának talán az árát említeném. 13.090 Ft/15 ml. egy picit azért húzós, de higgyétek el, valóban néhány csepp is elegendő belőle, önmagában, vagy a hidratálókrémetekbe keverve, és akár hónapokig is kitarthat egy üvegcse.

Szépülésre fel! Nemsoká itt a tavasz!
XXX