Szépség-Élet-Stílus

Esszencia

Esszencia

"Párizs mindig jó ötlet!"

2015. november 09. - KaticA

Talán klisének hangzik, de vállalom, hogy vonzódom szinte mindenhez, ami francia. Szeretem Franciaországot, illetve ezen belül szenvedélyesen imádom Párizst, a hangulatát, a fényeit... Rajongok az egyszerű, letisztult, elegáns francia stílusért, a francia nyelvért (volt szerencsém a legtündéribb nyelvtanárnőtől tanulni, és hosszútávú terveim között szerepel, hogy folytatom az elsajátítását), ami maga az elegancia, a játékosság és a báj, a francia borokért és pezsgőkért, a francia konyháért, a francia filmekért... És ez a rajongás a Párizzsal való első randevúm óta töretlen. Rengeteg mesés helyet volt szerencsém már látni, azonban egyik sem volt rám olyan euforikus hatással, mint Párizs. 

Ilyenkor ősszel mindig elkap a vágy, hogy elrepüljek a fények városába. Való igaz, más évszakban nem találkoztam még Vele, de biztos vagyok benne, hogy Párizs ősszel... különösen varázslatos. Nem hiába énekelte meg az őszi Párizst, oly sok nagy költő és dalnok, annyi áhítattal. Rendkívül közel áll hozzám a franciáknak az a fajta felfogása, hogy mindennek meg kell adni a módját. Én e szerint élek a hétköznapokon is, mert így érzem jól magam. Egyfajta terápia is ez számomra, mivel gyakran csak úgy tudok túllendülni a hétköznapok szürkeségén, ha picit ünnepi díszbe öltöztetem a sokszor unalmas, apró-cseprő teendőket. Éppen ezért, még ha nem is vagyok egy minta háziasszony (ó, nagyon nem!!!), mégis szeretem még a hétköznapi étkezéseket és teázásokat megtisztelni egy-egy szép terítékkel, egy szál virággal, esetleg gyertyafénnyel.

Valamint nálam a főzés sem holmi unalmas, monoton tevékenység ám: sokszor kötök csinos kötényt magam elé, spriccelek néhány csepp Chanel No. 5 parfümöt a fülem mögé, és mielőtt munkához látnék, töltök magamnak egy pohár finom vörösbort. S ha már idén nem sikerült eljutnom Párizsba, igyekszem legalább az otthonomban, a konyhámban francia hangulatot teremteni egy-egy aprócska kiegészítővel, némi aláfestő muzsikával, amit Carla Bruni, Edit Piaf, vagy esetleg a kedvenc internetes rádióm szolgáltat, illetve franciás ízekkel, ételekkel. Mindezektől máris úgy érzem magam, mint egy igazi elegáns, párizsi Mademoiselle (vagy Madame), aki édesanyaként és feleségként sem felejt el igazán nőnek maradni.

A minap a kisfiammal tettünk egy jóleső sétát a hozzánk közeli erdőben. Azt hiszem, mindkettőnket elvarázsolt a vibráló színekbe öltözött őszi természet. Ráadásul külön öröm volt, hogy a szokásostól eltérően, a kicsikém nem háborogta végig az utat. Hazafelé jövet  a boldogságomat csak fokozta, a levegőben egymással keveredő alma, szőlő és füst illata. Számomra ez a környék maga a tökély: hangulatos, tiszta kis utcáival a nyugalom szigete, de ha akarom, fél óra-negyven perc alatt a belvárosban vagyok. Azonban ha úgy akarom, pillanatok alatt a természetben találhatom magam. S ez a természet az, ami csendes magányával időről időre feltölt és inspirál engem. Életre kelti azt az énemet, amely képes elvonatkoztatni a külvilág által elvárt és oly sokszor erőltetett külsőségektől, és arra sarkall, hogy képes legyek újra, meg újra meglátni az élet apró örömeit.

Szóval ahogy hazafelé sétáltunk és mélyen magamba szívtam az ősz kincseinek zamatos illatát, eszembe jutott, mennyire illene ehhez a hangulathoz, valami igazán finom, almás édesség. És ha már francia hangulat, és ha már ősz, akkor francia almatorta, karamell öntettel, ami hatalmas sikert aratott, szinte pontosan egy évvel ezelőtt a családom körében. Aki a tőlem eddig megszokott roppant tudatos, és egészséges édességre számít, az most készüljön fel mindenre, mert borzasztó nagyot fog csalódni. Dehát úgy szép az élet, ha zajlik, nemde!?

Francia almatorta karamell öntettel

Hozzávalók:

Az omlós tésztához

 220 g finomliszt

- 110 g vaj

- 50 g porcukor

- 1 db tojássárgája

A töltelékhez

- 1 kg alma

A royal-hoz (ez egy sodó szerű finom öntet, ami befedi szépen az almákat a tortácska tetején)

- másfél dl habtejszín (de e helyett felhasználható tejföl is, úgy valamivel pikánsabb ízt kapunk)

- 1 citromból nyert reszelt citromhéj

- 2 ek citromlé

- 10 dkg cukor

- 3 db tojás

Elkészítés

- A tészta hozzávalóiból homogén masszát gyúrunk, majd hűtőben 1 órát pihentetjük, folpackba csomagolva.

- A tésztát kinyújtjuk és egy magasabb, 28 cm átmérőjű pitetálat vagy tortaformát kibélelünk vele.

- Az almákat cikkekre vágjuk(1 almát 6-8 cikkbe), a cikkek tetejét hosszában sűrűn bevagdossuk, majd szépen elrendezzük a tészta tetején.

- Leöntjük a royal-al és 180-190 fokon, légkeveréses fokozaton, 20-30 percig sütjük. Én a saját sütőmmel 180 fokon sütöttem, 25 percig, és így is majdnem odakapta a pitém szélét. Szóval érdemes közben ellenőrizni a sütit.

- A karamell öntet elkészítése: a kristálycukrot száraz serpenyőben felolvasztjuk. Amikor olyan színű, mint a dobos tortán a cukor, a tűzről levonva, a serpenyőt magunktól távolabb tartva felöntjük egy kis meleg vízzel, majd visszaforraljuk sűrűre (akkor jó, ha körülbelül. méz sűrűségű). Tejszínnel felöntjük és mártás sűrűségűre beforraljuk.

photogrid_1446914747441.jpg

Ez a tortácska maximálisan megéri a belé fektetett energiákat... egyszerűen maga a tökély!!! Egy isteni ízkavalkád: a tésztája omlós és roppanós, és ha savanykásabb almát használunk, a kissé fanyar ízekkel, remek kontrasztot alkot az édes-krémes karamell öntet. Hmmm... egy ízorgia! Jó étvágyat hozzá!

 

Katica

Anyaságról, anyukákról


52bbdb52124a1b63a184e4310ed91c91.jpg

E bejegyzés megírására az egyik, úgynevezett mami klubban -szerencsére nem a saját bőrömön- tapasztalt gorombaság sarkallt. Vannak ezek a mami csoportok, melyeket eredetileg szerintem azért hívtak életre, hogy az anyukák egymás között tapasztalatot cseréljenek és segítsék egymást. Ezzel ellentétben azt tapasztalom, hogy ez is, mint a legtöbb fórum, ontja magából a rengeteg, kisebbrendűségi komplexusban szenvedő, félinformációk alapján tájékozott, nagyszájú megmondóembert, akik alig várják, hogy most aztán jól kiéljék másokon saját frusztrációikat. A fent említett eset, ami miatt billentyűzetet "ragadtam" az volt, hogy néhány anyuka, jól lehordott néhány másik édesanyát azért, mert eltérően vélekedtek a gyereknevelésről, az anyaságról, a  JÓ anyaságról, mint olyanról. Az említett mamik egy csoportja vallotta, hiányzik nekik a korábbi munkájuk, valamint szükségük van úgynevezett Én, illetve párjukkal töltött Mi időre, saját személyes harmóniájuk megőrzéséhez. Ők ezekből az Én/Mi időkből töltekeznek a szürke hétköznapokra, melyeket lássuk be, nem mindig könnyű kedélyesen megélni. Nosza, több sem kellett a harcias amazonoknak, rögvest támadásba lendültek és jól lehordták a kis szabadságra vágyó édesanyákat, bicskanyitogató stílusban. Mondván, hogy minek szül az ilyen (!!!) gyereket? Meg, hogy micsoda önző, repedtsarkú némber az, aki magával és a párjával is szeretne néha kicsit foglalkozni, ugyanis szerintük ezzel csak ártanak a porontyoknak, akiktől értékes időt vesznek el ezek a rossz ROSSZ szülők. Félreértés ne essék, nem az eltérő gondolkodásmód és a kulturált eszmecserék ellen van kifogásom, de a fent említett "ősanyák" stílusa... no comment!

Alapvetően nem szoktam panaszkodni és negatív energiákat fröcskölni magamból, mégis úgy érzem, néha muszáj beszélni a nyomasztó dolgokról, és a szürke hétköznapokról is. Bizonyára nem vagyok ezzel egyedül, de az életem nagy része úgymond magányosan telik, amióta édesanya lettem. Szokták volt mondani, hogy olyankor derül ki, kik az igazi barátaid, amikor gyereked születik. Persze az, hogy magányos volnék, talán nem a legmegfelelőbb kifejezés, hiszen van egy gyönyörű és okos kisfiam, mégsem találok megfelelőbb jelzőt, ha a mindennapjaimat próbálom definiálni. Az életem párja gyakorlatilag hétfőtől szombatig, reggeltől estig dolgozik, hogy biztosítani tudja mindazt a sok szépet és jót, amiben élünk. Így legtöbbször, felnőtt társaság híján, kettecskén vagyunk a kisfiammal. Persze megyünk játszótérre, ahol lehet(ne) ismerkedni, meg csavarogni is szoktunk, meg léteznek különféle mami klubok is, bennük sorstársakkal... DE!

Nem tudom, más hogy van ezzel, de én a magam részéről a legtöbb mami klubot -a fent említettek miatt is-rendkívül demotiválónak tartom. Ez nem új keletű dolog nálam. Amíg nem volt gyerekem, addig pusztán irritálónak találtam, amint egyes mami csoportok, hordákba verődve babakocsistól elfoglalták a járda azon részét, ahol a többi járókelőnek kéne ugyancsak közlekednie.  És ha ilyenkor bárki megjegyzést merészel tenni, hogy "ugyan már Hölgyeim, ezt azért mégsem kéne", akkor persze Nekik áll fentebb. Ezen felül pedig taszított, ahogyan saját unalmas életüket ellensúlyozván, naphosszat pletykálkodtak az épp távol levő ismerősökről. Tisztelet a kivételeknek!!!! Mindebből kifolyólag nem meglepő tehát, hogy nem szívesen veszek részt élénken a mami klubok életében. Azért persze csendes szemlélődőként jelen vagyok itt-ott, hátha sikerül felcsipegetnem értékes információkat. De kizárólag akkor fűzök véleményt bármihez is, ha már tényleg úgy érzem, több a soknál.

Az a benyomásom (és erről egy korábbi bejegyzésemben már szóltam), hogy a legtöbb anyuka nem, hogy segítené, támogatná egymást, hanem szívesen tipor bele mások lelkivilágába, illetve - néha talán nem is szándékosan- rossz érzéseket kelt a bizonytalanabb édesanyákban. Mindennaposak a tiszteletlen és arrogáns megjegyzések, és az efféle örömteli hencegések:  "Jaj, az én gyerekem már egy hónaposan, húsz perc szopi után átalussza az éjszakákat." Aztán vannak a szinte naponta mániákusan méregetők: "Jaj, az én gyerekem a tegnapi súlyához képest ma ennyit és ennyit gyarapodott." És persze vannak az abszolút bizonytalanok: "Jaj, az én gyerekem miért nem alussza már át néhány hetesen. egy esti röpke szopi után az éjszakát?" Na és persze vannak az örökös megfelelési kényszerben szenvedő anyucik, akik naponta ontják zseniális és csodaszép apróságukról a híreket, fotókkal illusztrálva, amint a kisded éppen mosolyog, alszik, átfordul, mászni kezd, eszik, cuki kis rucikban domborít... Igen, jól esik néha az örömünket világgá kiáltani. Csak szükségeltetik hozzá némi empátia, mert előfordulhat, hogy az az anyuka, akinek a babája a másikhoz képest eltérően fejlődik, kellemetlenül érzi majd magát, vagy ne adj Isten vélheti úgy, hogy valamit elrontott.

Nincs arra képesítésem, hogy én mondjam meg bárkinek is a tutit. Nem rendelkezem lexikonnyi tapasztalattal, nem neveltem még fel két-három gyereket, és jelenleg úgy érzem, nem is feltétlen szeretnék az egyke kis hercegem mellé kistestvért. Egyrészt akkora a szerelem köztünk, hogy nem szeretném ezt az érzést kettéosztani. Másrészt talán önző vagyok és bizonyos értelemben puhány is. Mivel sajnos meglehetősen nehezen élem meg a szürke hétköznapokat, és azt a fajta kötöttséget, amit egy baba hozhat az ember életébe. Ráadásul nem szeretném pusztán a társadalmi elvárásoknak eleget téve, elölről kezdeni az éjszakázást és minden mást, amin a kicsikémmel már túl vagyunk. Kizárólag akkor szeretnék családbővítésbe fogni, ha egészen mélyen, legbelül érzem majd a késztetést, illetve ha a Kismackóm később szeretne egy kistesót. Talán sokan nem értenek egyet azzal, hogy társadalmi elvárás -is- az elsőszülöttet kistestvérrel/testvérekkel megörvendeztetni. Hadd magyarázzam meg, miért látom ezt így: nap mint nap találkozom olyan anyukákkal, akiket jól láthatóan nem tesz boldoggá, nem elégít ki az anyaság. Idegbetegek a gyakran hiperaktív csemetéjük miatt, túlhajszoltak, kialvatlanok, elhanyagoltak (nem kizárólag külsődleges szempontból)... és mégis, mintha valami külső erő kényszerítené őket a családbővítésre. Ha már van egy gyerek, ugyan legyen már még egy... mert mégiscsak így szokás. Persze vannak, akiket valóban boldoggá tesz, hogy kizárólag édesanyák és vígan babáznak egy, két, három... gyermekükkel odahaza. Vannak, akik ha tehetnék, egész életüket otthon töltenék pelenkázással, főzőcskézéssel, gyurmázgatással, dalolászással... meg a játszótéren gyönyörködnének csodás, játszadozó csemetéjükben, miközben vígan diskurálnak a hasonló szemléletű édesanyákkal.

Én irigylem ezt a típusú mamit, és szeretnék legalább egy csipetnyit abból a boldogságból, amit átél, amiben él, nap nap után. Szeretnék én is ilyen mami lenni! Szeretnék én is olyan mami lenni, akinek otthona mindig makulátlan, mert kicsinye mellett még van kapacitása csinosítgatni azt, szeretnék olyan mami lenni, aki örömmel hajtogatja élre az aprócska babaruhákat a cuki kis baba gardróbban, akinek van ereje és hangulata minden egyes baba hófordulót megünnepelni, aki a játszóterek üde színfoltja, aki boldog attól, ha otthon sürgölődhet és naponta finomabbnál finomabb ételekkel örvendeztetheti meg férjurát. Szeretnék olyan mami lenni, akinek nincs, vagy csupán ritkán van igénye Én és Mi időre, mert akkor boldog igazán, ha a gyermekét gardírozhatja és ha körülrajongja a párját. Szeretnék én is arcomon üdvözült mosollyal létezni, már a puszta ténytől is, hogy anyuka vagyok, és nem leharapni a kisdedem fejét, miután folyamatosan artikulálatlan hangon óbégat a fülembe, ha nem Vele, hanem a házimunkával, vagy bármi más egyébbel foglalkozom. És Anyuci, emellett főzz finom ételeket, a házad ragyogjon, Te magad pedig ne felejts el mosolyogni, legyél csinos, boldog és kedélyes!

photogrid_1444303381512.jpg

Őszi megújulás

photogrid_1443257870717.jpg

De jó újra itt lenni, egy viszonylag hosszú kihagyás után! Nem tervezek ilyen nagy kimaradást a jövőben, de jelenleg igazoltan voltam távol, ugyanis költöztünk. Nem untatnék senkit a részletekkel, hiszen bizonyára mindannyian költözködtünk már életünk során legalább egyszer. Annyit mindenesetre megjegyeznék, hogy nem volt fáklyásmenet két lakásnyi cuccot összepakolni, majd átköltöztetni A-ból B-be. No, de most már végre itt vagyunk, többé-kevésbé berendezkedtünk és alakul az új otthonunk. Habár maradtunk Budapesten, ez a környezet mégis merőben más, mint az eddigi lakhelyünk: a levegő friss és nincs idegesítő felső szomszéd, akinek a neveletlen gyereke még este tizenegy után is cipőben futkos a fejünk fölött. Ellenben csend van, nyugalom, és körül vagyunk véve szebbnél szebb növényekkel.

A lakhely váltással párhuzamosan végre megérkezett a kedvenc évszakom is. S habár az igazán hűvös idő egyelőre még várat magára, az ősz mégis napról napra hozza magával a felfrissülést a tikkasztó nyár után. Számomra ez az évszak nem az elmúlás, sokkal inkább az újrakezdés időszaka, a nyári pangást követően. Nekem az ősz maga a megtestesült romantika. Imádom az illatát, a hangulatát, a színeit. Alig várom, hogy gumicsizmástól gázolhassak a pocsolyába, és hatalmas sétákat tehessek a színpompás avarban. Várom a puha pléd alatti kuckózást, egy bögre forró tea és egy jó könyv társaságában, miközben a kisfiam az igazak álmát alussza. Végre szívesen gyújtom be a sütőt egy-egy isteni süti kedvéért, aminek illata puhán körülöleli az egész egész házat.

photogrid_1443257879401.jpg

És persze az ősz nálam a szépségápolásban is a megújulás időszaka. A körömlakkok sötétebbek, mélyebbek, a parfümök fűszeresebbek, karakteresebbek, a bőrápolás pedig túlmutat a nyári fényvédő plusz könnyű, hidratáló kombón. Tavasszal és nyáron nincs különösebb gondom a bőrömmel, azonban amint beáll a hűvösebb idő, máris érzem a szárazságot, bőrfeszülés kíséretében. Na és persze igyekszem minél tovább távol tartani magamtól a fránya kis ráncocskákat is. Szerencsére jó géneket örököltem, amivel nem szeretnék visszaélni, ezért idehaza is mindent megteszek bőröm szépsége érdekében. Azonban úgy gondolom, a maximális eredmény eléréséhez, kihagyhatatlan a havi randevú a kozmetikussal.

Na igen, a kozmetikus... Részemről a jó kozmetikus legalább annyira kardinális kérdés, mint a fogorvos vagy a nőgyógyász személye. Nem bánom, ha a havi repertoáromból kimarad a fodrász, a manikűr, vagy a masszázs, azonban a kozmetikai kezelésekhez ragaszkodom. S persze nem mellékes, hogy a ruha elkopik, a cipő tönkremegy, a bőrünket azonban élethosszig viseljük, nem mindegy, milyen minőségben. Manapság már Dunát lehet rekeszteni kozmetikusokkal, fodrászokkal, masszőrökkel, manikűrösökkel... és persze a gazdag felhozatalból nem könnyű kihalászni a kincset. A magam részéről egyáltalában nem mindegy, kit engedek be az intim szférámba, hogy ki ér hozzám, s miféle energiákat ad át, vagy vesz el Tőlem. Az általa használt termékek összetétele, minősége szintén nem elhanyagolható. Vannak bizonyos márkák, amelyeket élből elutasítok. Csak, hogy csupán egy-két példát említsek, a  Maria Galland és Gigi termékeket -hogy finoman fogalmazzak- nem szívesen engedném a bőrömre kenni. Távol álljon Tőlem, hogy bárkit is megsértsek ezzel, hiszen mindenki el tudja dönteni, Neki mi a jó, de az én ízlésemnek nem felelnek meg ezen márkák termékeinek összetevői.

 

Legutóbbi látogatásom alkalmával, kedvenc kozmetikusommal elkezdtük bőröm felkészítését az őszi szezonra. Ám mikor a drága hölgy közölte velem, hogy ezúttal Ilcsi kozmetikumokat szeretne rám kenni, kissé elbizonytalanodtam. Mégpedig azért, mert a korábbi tapasztalataim, hogy is mondjam, nem éppen felhőtlenek az Ilcsi termékekkel kapcsolatban. Azonban megnyugtatott, hogy Ilcsi néni kencéi az utóbbi időben jelentős minőségi változásokon, mentek keresztül. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy "az Ilcsi Szépítő Füvek Biokozmetikai Kft. az általa gyártott Ilcsi natúr kozmetikumok egyes termékeire 2009, 2010, 2011, 2012, 2013 és 2014-ben is BDIH minősítést kapott. Ezzel a minősítéssel a Magyarországon gyártott kozmetikumok közül elsőként az Ilcsi termékek rendelkeznek."

A „BDIH Ellenőrzött Natúrkozmetikum” emblémát csakis azok a termékek viselhetik, amelyek megfelelnek a német BDIH szövetség, vezető natúr kozmetikum gyártókkal együtt kifejlesztett irányelvek szigorú szabályainak. A BDIH emblémával ellátott termék tehát garancia arra, hogy valódi természetes, megbízható kozmetikumról van szó. Ezek az irányelvek pedig a következők:

A felhasznált növényi alapanyagok - amennyire csak lehetséges – ellenőrzött bio termesztésből származnak vagy vadon gyűjtöttek, valamint a termékeket nem tesztelik állatokon. A természetes kozmetikumok előállításához nem használhatók fel: szintetikus színezékek, szintetikus illatanyagok, szintetikus konzerválóanyagok, szilikon, paraffin és más kőolajszármazékok.  A termékek mikrobiológiai biztonsága érdekében a természetes tartósítószereken kívül bizonyos természetazonos tartósítószerek is engedélyezettek. Ezeket a termékeken külön fel kell tüntetni... Szervetlen sók és ásványi alapanyagok felhasználása kevés kivétellel engedélyezett. Tilos a radioaktív besugárzás. Az alapanyagok és a kozmetikai végtermék csírátlanítása radioaktív besugárzással nem engedélyezett. A kötelező feltételek meglétének vizsgálatát semleges ellenőrző intézet végzi és saját védjegyével dokumentálja. Továbbá elvárás a génmanipuláció teljes mellőzése és az alapanyagok lehető legkíméletesebb feldolgozása.

És nem csalódtam: a bőröm még bő három hét elteltével is csodás, telt és ragyogó. Zárójelben megjegyzem, hogy ehhez persze hozzájárul az otthoni rendszeres bőrápolás is

photogrid_1443001616022_1.jpg

Birkenstock - Inspiráció

photogrid_1439883721172.jpg

Katica vagyok és cipőmániás. Najó, ettől azért talán még távol állok a magam közel negyven pár lábbelijével, de tény és való, hogy imádom a cipőket. Papucsokat, csizmákat, az espadrille cipőket, a tornacipőket... Gyakorlatilag jöhet bármi, ami kényelmes, ami nőies, de lehet kissé fiús is, ami minőségi, ami különleges, ami stílusos esetleg merész... S habár az elegánsabb darabokat is kedvelem, a magas sarok nem az én világom, ráadásul a Szerelmem sem rajong túlzottan a magas sarkakon tipegő hölgyekért, azt viszont megfogadtam, hogy ha valaha ebben az életben találok legalább egy darabot, ami valamelyest kényelmes számomra, azt nyomban a magamévá teszem majd... csupán a saját örömömre.

Nem is kizárólag esztétikailag, sokkal inkább egészségügyi okokból lényeges, mibe bújtatjuk lábainkat. Vallom, hogy az ember számára a jó minőségű és kényelmes lábbeli legalább annyira fontos, mint az épületeknek a szilárd talapzat. Vannak nők, akik maximálisan komfortosan érzik magukat tűsarokban is, ezért jól is áll Nekik a több centi magas sarok. Szép a járásuk, jó a tartásuk benne, kecsesek... Mások azonban a divat és gyakran a férfiak nyomására magukra erőltetik azt, s közben jól láthatóan szenvednek benne, inog alattuk a tűsarok. Rajtam kívül bizonyára vannak még néhányan, akik beleestek már abba a hibába, hogy a divatot követve magukra erőszakoltak kényelmetlen lábbeliket. Olyanokat amelyek deformálják, roncsolják lábfejünket. Pedig egy jó cipővel javítható a tartás, megelőzhetőek a gerincbántalmak és kiküszöbölhető a hátfájás okozta rossz közérzet. Nem utolsósorban pedig a helyes testtartásnak köszönhetően "a belső szerveink is úgymond a helyükön maradván kiegyensúlyozottan képesek működni"! Ezúttal egy amolyan "ronda, de finom" darabot szeretnék bemutatni Nektek a gyűjteményemből, a rohangálós hétköznapokra. Ám mielőtt még belevágnék hangsúlyozom, hogy NEM, semmilyen kedvezményt, támogatást nem kapok a bejegyzésért, csupán azért szeretnék Nektek beszélni a Birkenstock papucsokról, mert vallom, hogy a jó közérzet alapja a kényelmes lábbeli, márpedig ez a papucs a világ legkényelmesebb papucsa... szerintem. 

A Birkenstock céget 1774- től jegyzik. Kezdetben csupán talpbetéteket gyártottak, majd az 1960-as és 70-es évektől már egészségügyi szandálokkal örvendeztették meg, kezdetben csupán az állómunkát végző szakembereket, akiknek lábai fokozott igénybevételnek voltak kitéve nap mint nap. 2013-tól azonban a tervezők újra hozzányúltak a Birkenstock jellegű papucsokhoz, és luxusdarabokat készítettek belőlük.

Azt gondolom, kisgyerekes édesanyaként sokszorosan számít a kényelem az öltözködésben (is). Az ember lánya ki tudja hány kilométer tesz meg naponta, míg a gyereke után rohangál, ezért fontos a strapabíró, komfortos lábbeli. Számomra az sem mellékes, hogy a darab legyen stílusos és jól kombinálható. Így több hónap távlatából bátran ki merem jelenteni, a legjobb döntés volt részemről, hogy befektettem ebbe a papucsba. Amikor a futár megérkezett az általam megrendelt Arizona modellel, először azt gondoltam, üres a doboz, annyira pehelykönnyű a papucs. Egyszerűen IMÁDOM!!!

Íme egy kis inspiráció a Birkenstock viseléséhez,

aviary_1438409675993.jpg

aviary_1438409710771.jpg

aviary_1438524072261.jpg

aviary_1438409755550.jpg

aviary_1438409778071.jpg

aviary_1438409810895.jpg

aviary_1438409825450.jpg

Bőrápolás okosan

Valahányszor betérek egy-egy drogériába, csak fogom a fejem, hogy miket össze nem vásárolnak a nők. Aztán meg csodálkoznak, hogy rossz állapotban van a bőrük. A legtöbb nőtársamhoz hasonlóan én is imádom a kencéket és szeretek ésszerű keretek között maradva kísérletezgetni, új termékeket próbálgatni, azonban próbálok tudatosnak lenni és nem túlzásokba esni ha kozmetikum vásárlásról esik szó. Bevallom töredelmesen, a hidratáló krémekért nem rajongok különösebben. Tömören azért, mert igen nehéz olyat találni, ami szép összetevőkkel rendelkezik és valóban hatékony is. A legtöbb gyártó leígéri a csillagokat is az égről, és a legjobb esetben az eredmény egyenlő a nullával, vagy éppen a krém darabokban mállik le a képemről. Rosszabb esetben kiragyásodom tőle, vagy foltosra szárad a bőröm. Ami különösen felháborít az az, hogy sok, magát natúrnak hirdető márka -melynek termékei állítólag kizárólag  természetes növényi összetevőkből állnak- kencéi is tele van alkohollal és más egyéb, szerintem nem épp bőrbarát anyagokkal. Mindezek fényében tehát némiképp érthető, ha szkeptikus vagyok. Szemkörnyékápolókat már régen nem vásárolok, mivel fölöslegesnek tartom a használatukat. Úgy gondolom, semmi olyat nem tudnak, amit egy jó hidratáló ne tudna, viszont még egy ok, amivel újabb súlyos pénzeket húzhatnak ki a gyártók a zsebünkből. 

Amin mindig elcsodálkozom, azok némely beauty bloggerek... illetve, hogy miket össze nem vásárolnak!!! Persze tudom, hogy egy csomó cuccot kipróbálásra kapnak és az is egyéni szociális probléma, hogy ki mibe fekteti a vagyonkáját, azonban sajnos sokan követendő példának tartják a 200 darabos rúzs gyűjteményt, a húszféle testápolót, meg az ötven darabos szemfestékpaletta arzenált.

Vallom, hogy a szép bőr eléréséhez nincs szükségünk rengeteg kenceficére, de fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő folyadékfogyasztás és egy jó bőrápolási rutin. A komolyabb bőrproblémákon pedig nem az agyonreklámozott krémek fognak segíteni, sokkal inkább egy jó szakember (bőrgyógyász, kozmetológus). Sok éves szépségápolási tapasztalattal a hátam mögött elmondom, szerintem mire érdemes odafigyelni és pénzt költeni, ha a bőrápolásról beszélünk:

photogrid_1438172204994.jpg

- Ha kozmetikumot vásárolunk, az első és legfontosabb, hogy mindig alaposan meg kell nézni az INCI listát. Amióta tudatosan odafigyelek a kencék összetételére, azóta igen ritkán fordul csak elő, hogy belefussak egy-egy krémes csalódásba. Szerintem szarvashiba a reklámok hatására, illetve az alapján vásárolni, hogy a barátnőmnek vagy a boltos néninek melyik krém vált be. A cuki csomagolás meg a kellemes illat épp ilyen komoly csapda lehet. Kozmetikumoknál TILOS az impulzusvásárlás! Ma már olyan sokféle információ áll rendelkezésre a krémek összetételét illetően, ne legyünk restek élni a lehetőségekkel, és vásárlás előtt kielemezni a vágyott terméket.

- Én egy fajta olajos arclemosót és egy fajta micellás vizet használok arctisztításhoz. Ha ezek jó minőségűek és beváltak, akkor nincs szükség arctisztító tejre, meg tonikra, meg arclemosóhabra, meg arctisztító kendőre (maximum utazáshoz), meg kiskutya fülére. Szerintem!

- Amire különös figyelmet fordítok, azok a szérumok. Rossz hír, de az a helyzet, hogy 1-2 ezer forintból valóban hatékony szérumot, sajnos képtelenség előállítani úgy, hogy abból a gyártónak még haszna is legyen. Én jelenleg kétféle szérumot használok napi szinten: egy C-vitaminos, élénkítő, feszesítő, antioxidánsokkal teli finomságot, amit a rendszeres használat során sikerült igazán megszeretnem, valamint egy hidratáló, tápláló koreai csodát.

- Hidratáló krémekből elég számomra egy könnyű és egy nehezebb krém. Nyáron nincs különösebb problémám az egyébként kombinált, vízhiányos bőrömmel, így jelenleg egy finom, könnyű, vizes állagú koreai hidratálót használok, és nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ez a krém nálam a csodaszer kategóriába tartozik. A másik egy szintén koreai finomság, egy valamivel nehezebb, testesebb hidratáló, amely jól jön, ha szárazabbnak érzem a bőrömet.

photogrid_1438167036955.jpg

Persze én is használok tusfürdőt, testápolót meg sampont, sőt még egy darab hámlasztót, fényvédőt, bőrradírt és néha arcpakolást is. Vannak sminkcuccaim is minimális mennyiségben, de szerintem teljesen fölösleges betárazni tíz-húsz darab rúzsból, meg ugyanennyi szemhéjpalettából... főképp, mert nem vagyok sminkes, így nincs is szükségem ekkora mennyiségű smink arzenálra. Ráadásul a kozmetikumok szavatossági ideje is véges, így triplán igaz "a kevesebb mindig több" mondás.

Tejmentes házi gyümölcsjoghurt

photogrid_1437643029453.jpg

A nyár nem a kedvenc évszakom. És bár szerencsére jelenleg kissé hűvösebb az időjárás, az általános nyári hőséget igen rosszul viselem habár tudom, ennek épp ilyenkor van itt az ideje. Szóval szenvedek a kánikulától, étvágyam sincs, illetve alapvetően a nagyon könnyű, hűtött ételeket, italokat kívánom leginkább, a tartalmasabb finomságok helyett. Az utóbbi időben családilag rászoktunk arra, hogy mindössze egy joghurtot vacsorázunk. Ez könnyű is, laktató is. De nem ám holmi bolti lötty kerül az asztalra, én magam készítem el friss gyümölcsökből, kihagyva belőle a tejet és a cukrot. Eléggé megoszlanak a vélemények a tej szükségességéről a szervezetünk számára, én mindenesetre azt a tábort erősítem, akik vallják, hogy egyáltalán nincs szükségünk tejre az egészségünk megőrzése érdekében.

Nagyon finom a bolti joghurt, ezt nem tagadom. Azonban ha vesszük a fáradságot és elolvassuk a doboz hátulján az összetevőket, el kell gondolkodjunk azon, vajon tényleg az egészségünk -és szépségünk- védelmében gyártották-e a terméket? Lássuk csak, mely összetevőkből áll össze egy sima, mezei Danone Activia Bifidus Actiregularis epres joghurt:

  • tej
  • eperkészítmény 14% (eper (60%), cukor, folyékony cukor, glükóz-fruktóz szirup, stabilizátorok (módosított kukoricakeményítő, karragén), aroma, savanyúságot szabályozók (trikalcium-citrát, trinátrium-citrát), hordozók (kálcium-klorid, kálcium-karbonátok), színezék (kárminsav), murokrépalé koncentrátum, pektin-metilészter)
  • cukor
  • sovány tejpor
  • tejfehérjék
  • élő joghurt kultúra és Bifidus ActiRegularis kultúra

Gyümölcstartalom: 8,4%

Ez az eperkészítmény -amivel máris legalább egy púpozott teáskanálnyi cukrot viszünk be a szervezetünkbe- lássuk be, nem túl vonzó egy az egészségére valamit is adó ember számára. Szóval száz szónak is egy a vége, az én családom asztalára nem kerülhet efféle táplálék. Addig keresgéltem, amíg rá nem bukkantam egy remek, egyszerű de nagyszerű kis receptre. Előre szólok, hogy a végeredmény köszönőviszonyban sincs a bolti termékkel, mégis finom, egészséges és természetes. Íme az elkészítése egy nagyjából négy adagnyi mennyiségnek:

photogrid_1437643038552.jpg

  • 1 marék mandula
  • körülbelül egy-másfél dl víz
  • 2 db banán
  • körülbelül 1/2 kg fagyasztott gyümölcs (eper, málna, szeder...) Azért írom, hogy körülbelül, mert én úgy találomra szoktam adagolni a gyümölcsöket. A lényeg, hogy a massza egyben maradjon.
  • körülbelül másfél deci növényi tejszín (pl. kókusztejszín...) De ez opcionális. A lényeg, hogy harmonikus ízt kapjunk.
  • 1 kk szentjánoskenyér liszt (ezzel sűríthetjük a joghurtot)
  • ízlés szerint agavé szirup de ez opcionális. 

Vízben legalább 12 órán keresztül áztatom a mandulát, majd turmixgépben egy kis vízzel pépesre darálom. Hozzáteszem a banánokat és simára turmixolom a mandulával. Hozzáteszem a gyümölcsöket és tovább turmixolom. Ezután jöhet az agavé szirup, az édes ízek kedvelőinek, majd a növényi tejszín és a végén, ha szükséges sűríteni, akkor a kávéskanálnyi szentjánoskenyér liszt. Az egészet simára turmixolom és jól lehűtve tálalom. Egyébként ha beteszem a fagyasztóba, fagyiként is megállja a helyét. :)

TIPP: A mandula pépesítése  után tehetünk bele 1/2 mokkás kanál probiotikumot, és letakarva (NE tegyük hideg helyre) 12-24 óráig állni hagyjuk. Ez lehet az alapja bármilyen tejmentes gyümölcsjoghurtnak.

Ez a gyümölcsjoghurt kitűnően beleillik mind a tej- mind a laktózmentes, mind pedig a vegetáriánus táplálkozásba. Jó étvágyat kívánok hozzá!

photogrid_1437643018460.jpg

Műhelytitkok

photogrid_1437410614959.jpg

Hatalmas boldogsággal és büszkeséggel tölt el, hogy egyre többen olvassátok időről időre a bejegyzéseimet. Hálás vagyok Nektek és köszönöm, hogy Velem vagytok! Habár eleinte kizárólagosan szépség blogot szerettem volna írni, de egyrészt időközben rádöbbentem, kevés olyan kozmetikum van, amit valóban jó szívvel ajánlanék bárkinek is. Másrészt pedig úgy alakult, hogy a kencék mellett igény támadt a személyesebb bejegyzésekre is. Ez remek, és nagyon fontosnak is tartom az efféle lelkizéseket, mert lényeges számomra, hogy közel érezzetek Magatokhoz, valamint szeretném, hogy bízzatok bennem, a véleményemben, a hitelességemben. Voltak, akik megkérdezték, kapok-e reklámozandó termékeket, ajándékokat bizonyos cégektől. Haha, kis hal vagyok én ehhez. :) Fontos, hogy tisztában legyetek azzal, hogy nem kapok érte sem pénzt sem ingyen cuccokat, ha egy-egy termékről ódákat zengek és azért sem harapja le senki a fejemet, ha netalán az elégedetlenségemnek adok hangot. Továbbá: soha az életben nem dicsérnék semmit pusztán azért, hogy reklámozzam azt. Tehát SOHA nem fogok semmi olyat ajánlani senkinek sem, amit én magam nem kennék magamra, vagy baba kencék esetében a kisfiamra.

photogrid_1437469807798.jpg

Többen kérdezték tőlem, hogy mikor van időm blogot írni. Mint minden más egyébre is, általában akkor, amikor a kisfiam alszik, vagy éjszaka amikor sikerül a hitvesi ágyból -amiben néhány hónapja már hármasban hajtjuk álomra a fejünket- átsurrannom a nappaliba. Az esetek nagy részében egy bejegyzés általában több napig is készül, mivel igen ritkán fordul az elő, hogy zavartalanul tudjak írni. A kisfiam születése óta rengeteg minden megváltozott: szinte mindenre sokkal kevesebb időm jut, illetve egy csomó dolog megvalósítása komoly logisztikázást igényel. Korábban például simán belefért az életembe, hogy indulás előtt másfél órát készülődjek, vagy egy-egy komolyabb megjelenés előtt akár 2-3 órát is pepecseljek a megjelenésemmel. De az is sima ügy volt, hogy órákig foglalatoskodjam a manikűrömmel, vagy csupán a hajamat egy órán keresztül sütögessem. A régi szép idők... :) Mióta anyuka lettem, azóta a családból én vagyok, aki a legszakadtabban teszi ki a lábát a lakásból.

A körömlakkokat imádom és valahogy sokkal ápoltabbnak érzem magam, ha a körmeim szépen kivannak lakkozva. Rajongok a klasszikus vörös körömlakkokért, de simán bevállalom a fekete lakkozást is alkalomadtán. Azonban sajnos napközben igen kevés időm van arra, hogy ezzel pepecseljek. A gél lakk kényelmesebb megoldás volna, viszont mivel egy hét után többnyire sikerül egészben lehúzni a lakkréteget a körmeimről, így fölösleges pénzkidobásnak tartom. Szóval egyelőre többnyire marad az ápolt, minimál manikűr...

photogrid_1437469860644.jpg

Habár imádom a csodaszép sminkeket, mégis nagyon ritkán sminkelem magam. Az alkalmakat természetesen megtisztelem egy-egy szép, visszafogott sminkkel, azonban a hétköznapokon egyszerűen nem vagyok hajlandó még fél órával korábban sem felkelni, csak azért, hogy kimaszkírozzam magam. Az alvásnál pedig úgysincs hatékonyabb kozmetikum. Valahogy fölöslegesnek érzem a ház körüli sétákat, vagy a közértbe tett látogatások fényét egy-egy jól sikerült sminkkel tetézni. Végül is az is én lennék, csak színesben. :) De viccen kívül, nem szeretem az alapozókat, mert eddig még nem sikerült olyannal találkoznom, aminél ne éreztem volna úgy, hogy egy vastag máz van a fejemen. Nem szeretem a szempillaspirálokat sem, mert a legtöbb borzasztóan csípi a szememet. Szóval nem vagyok könnyű eset. Szerencsére nincs a bőrömön különösebb takargatnivaló, a hétköznapokon elég volna csupán egy kis egységesítés. Egyébként rajta vagyok az ügyön, hogy megtaláljam a tökéletes BB krémet, ami szép összetevőkkel rendelkezik, ráadásul kényelmes viselet és még színben is passzol. Azonban a legfontosabb, hogy a bőröm rendben legyen, ezt pedig megfelelő belső és külső ápolással igyekszem elérni, eddig úgy tűnik, sikeresen.

photogrid_1437469874581_1.jpg

Mind a szépségápolásban, mind pedig az öltözködésben "a kevesebb mindig több" elvét vallom. A megjelenésemben a hétköznapi elegancia híve vagyok. Kedvelem a kényelmes, egyszerű vonalvezetést, és a jó minőségű anyagokat. Talán unalmasnak hangzik, viszont éppen ezért a részletekre igen komoly figyelmet fordítok: fontos a szép szemüveg vagy napszemüveg, a finoman kidolgozott, kevés ékszer, a ruha alatt megbúvó csodás fehérnemű, egy-egy jól megválasztott táska és a cipők... Na igen, a cipők! Szenvedélyesen imádom a cipőket! S bár a magas sarok nem az én világom, minden más jöhet, ami ízléses, kényelmes, jó minőségű...

Amint azt bizonyára Tis is jól láthatjátok, nem vagyok az a tipikus szépség blogger, aki időt és pénzt nem sajnálva gyűjti be és próbálgatja ki a különböző szépség innovációkat. Tehát summa summarum, a jövőben ritkábbak lesznek a kencés bejegyzések, de azt megígérhetem, hogy ezen alkalmakkor igyekszem majd minőségi, ám elérhető termékeket bemutatni Nektek... mint ahogyan azt eddig is tettem.

Álarc nélkül

 

Több mint egy éve, hogy feladtam korábbi életemet és itthon babázom. Korábban úgy hittem, ez lesz a világ legklasszabb és legkényelmesebb dolga: nincsenek idegesítő kollégák és szorító határidők, csak béke és nyugalom. Mára azonban kissé megváltozott erről a véleményem. Gyerekkel az élet nagyon különleges és izgalmas, hiszen minden napra tartogat valami meglepetést. Boldogság azt látni, ahogyan a babuci napról napra okosabb és ügyesebb. De hazugság volna azt állítanom, hogy minden istenadta nap mámoros rózsaszín ködben telik. Pedig sokan igyekeznek ezt a látszatot kelteni különböző közösségi oldalakon.

Vegyes érzelmekkel és különös érdeklődéssel szemlélem azt a jelenséget, amivel bizonyára minden Facebook és Instagram felhasználó találkozott már. Ez a jelenség pedig nem más, mint a makulátlan kirakat-mami. A kirakat-mami, aki mindig üde és tip-top. Az outfitje és a frizurája tökéletes, az otthona rendes és kifogástalanul tiszta. Csak tudnám, mikor jut ideje minden áldott nap kifogástalan külsőt varázsolnia magára!?!? Asztalán friss virágcsokor pompázik, mellette az épp aktuális Vogue vagy más női biblia. Ő maga mindig kiegyensúlyozott és gondtalan. Gyermeke örökké nyugodt, mosolygós és boldog. SOHA a büdös életben nem sír, a hisztit pedig még hírből sem ismeri. A kirakat-mami gyakran utazgat különféle egzotikus helyekre, de ha éppen idehaza tartózkodik, akkor is élénk társasági életet él. Itt egy kis buli, ott egy kis kirándulás, és persze mindenképp muszáj bemutatni a legújabb táskáját a nagyérdeműnek a Bazilikánál. A hasa már a szülés után két nappal feszes és kockás, a gyermeke a születése óta átalussza az éjszakákat és természetesen még a kaksija is virágillatú. Szerintem sokan vagyunk, akik két szaros pelenka kicserélése között elgondolkodunk azon, vajon hogyan csinálja?!?!

Az én kisfiam már nem olyan pici baba, de mostanság is előfordul olykor, hogy a délelőtt fél 11 még hálóruhában talál Rám, a reggelim a gyerekem reggelijének maradéka és a heti szórakozás az, ha egyedül lejutok a közértbe. Amíg a kisded napközben alszik én eltakarítom az addig felhalmozódott romokat a konyhában. Arról azonban a mai napig nem is álmodhatok, hogy nyugodtan kitakarítsam a lakást anélkül, hogy az én bájos magzatom ne vonyítana fennhangon és/vagy rángatná le rólam a ruhát, hogy márpedig azonnal vegyem most fel és Vele foglalkozzam.

Bizony előfordul, hogy azt mondom: nagy ívben teszek a házimunkára meg a főzésre. Majd eszik az emberem valami hideget vacsorára. És sajnos nincsenek kötélből az idegeim és bizony elő szokott fordulni, hogy hagyom a Kismackómat hőbörögni, mert épp porszívózom vagy ne adj Isten, el kell mennem a mellékhelységbe.. Gyakran van, hogy félhangosan zsörtölődöm, hogy "a jó életbe már megint" és, hogy "a kutya vitte volna el az ordítókádat" és hasonlók. Szóval néha türelmetlen vagyok és olykor roppantmód hiányzik a felnőtt társaság, akikkel nem csupán a szaros pelenkákról és más babás ügyekről lehet diskurálni. És néhanapján rosszul érzem magam a bőrömben, mert nincs már annyi időm sem magamra sem pedig az otthonunkra, mint amennyi az anyaságom előtti időkben volt. Néha kedvem lenne kirittyenteni magam és a barátnőimmel leruccanni valamelyik divatos fesztiválra, mint a szuper csini kirakat-mami... aztán valami mégis visszatart. Nem, nem ítélem el Őt, csupán irigykedem, hogy Ő képes minderre. Mindarra, amire az én energiámból és lelkierőmből nem telik.

Egy baba érkezése, egy gyermek a családban valóban csoda, ezt nem vitatom. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor látod a kicsinyedet napról napra fejlődni és, megtapasztalni, hogy minden nap valami újat produkál. De nem kéne azzal áltatnunk a környezetünket (hogy magát ki miben ringatja, az egyéni szociális probléma), hogy édesanyaként az élet egy rózsaszín vattacukor fergeteg. Tengernyi boldogság, igen. Rengeteg lemondás, igen. Álmatlan éjszakák, igen. Örök móka és kacagás? Nem...

Az anyaság állás szabadság és túlórabér nélkül, ami csak azt bizonyítja, hogy ez tényleg vezetői pozíció.

Zabkása reggelire

Úgy szól a fáma, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Én azonban -bevallom töredelmesen- sohasem tartottam fontosnak a reggeli lakmározást. Valahogy mindig elképzelhetetlen volt számomra, hogy egyből ébredés után jól telerakjam a hasamat. Sohasem voltam éhes és sohasem kívántam az ételt a reggeli órákban. Bőven beértem egy napindító bögre teával... egészen addig, amíg várandós nem lettem. Akkor rájöttem, hogy a reggeli émelygést úgy kerülhetem el a leghatékonyabban, ha reggelire elfogyasztok valami könnyű ám laktató finomságot.

A Kedvesem minden reggel zabkásával indítja a napot, amit a klasszikus módon készítek számára: némi tejben és vízben, kevés cukorral megfőzöm a zabpelyhet, mert Ő így szereti. Én viszont ebben a formában nagyon nem szeretem. Egyrészt nem kedvelem ezt a bébipapi állagot, másrészt nem fogyasztok tejet ráadásul a kristálycukor is többnyire tiltólistán van nálam. Tehát kellett valami alternatív megoldás, hogy én is élvezhessem a zabkása nyújtotta örömöket. :)

photogrid_1435050171918.jpg

És lőn! Találtam egy receptet, Mautner Zsófi (Ízes Élet) ajánlásában, amit ki is próbáltam íziben. Íme tehát a ráérősebb reggelek reggelije. Én úgy érzésre szoktam adagolni a hozzávalókat, de a recept szerint a következő adagolás szükségeltetik:

- 20 dkg zabpehely
- 10 dkg dió és/vagy mogyoró és/vagy mandula...
- 3-4 evőkanál agavé szirup de néha kókuszcukorral vagy mézzel helyettesítem ezt.
- 1 teáskanál sütőpor
- fahéj
- 1 tojás (a tojás fogja össze a masszát, de ezt legközelebb kipróbálom szentjánoskenyér liszttel helyettesíteni)
- 6 dl mandulatej de aki szereti, sima tejjel is készítheti
- 5 dkg vaj vagy olívaolaj vagy kókuszolaj
- 1 banán
- 1 alma de ezen gyümölcsök mellett még bármilyen idénygyümölcs felhasználható.

Egy nagy tálban összekeverjük a zabpelyhet a fahéjjal és a sütőporral. A tejhez hozzáadjuk az agavé szirupot vagy kókuszcukrot vagy mézet és a tojást. Egy nagy hőálló tálat kikenünk olívaolajjal vagy kókuszolajjal vagy olvasztott vajjal. Beleszórjuk a zabpehely felét, erre jönnek a gyümölcsök: a felkarikázott banán, a felkockázott alma... Erre szórjuk a zabpehely másik felét. A diót durvára vágjuk és rászórjuk a tetejére. Végül rálocsoljuk a tejet és olvasztott vajjal meglocsoljuk. 180 fokon 35-40 percig sül. A recept szerint, ha kicsit hűlni hagyjuk, szeletelni is tudjuk, de nekem mindig csak addig marad klasszul egyben, amíg ki nem próbálom szedni a tálból. Azonban mindez az ízét egyáltalán nem módosítja. Isteni finom és tápláló reggeli.

Krémes csalódások

unnamed_16.jpg

Nem nagyon szeretek beszélni a kellemetlen dolgokról és a panaszkodás sem kenyerem, de úgy döntöttem, készítek egy bejegyzést a kevésbé pozitív kencés élményeimről is, mivel úgy gondolom, ahhoz, hogy hiteles legyek, kénytelen vagyok ezekről is szót ejteni. Nem sok efféle akad, de azért néha napján előfordulnak csalódások.

A egyik legfrissebb ilyen élményem az Uriage Xémose Olajtusfürdője. Talán nem vagyok ezzel egedül, de számomra igencsak mostoha feladat a zuhanyzás utáni kenekedés. A bőröm viszont rendkívül igényli ezt, mivel meglehetősen száraz és kissé érzékeny is. Habár nyáron valamelyest jobb a helyzet a téli állapotokhoz képest, de még ilyenkor is megkíván a bőröm valami könnyű, ám tápláló testápolót. Nem tagadom, némi kényelmi szándék is vezérelt, amikor beruháztam az Uriage fent említett tusfürdőjébe. De legalább is azt szerettem volna elérni, hogy legalább az esti tusolás után ne kelljen időt töltenem a testápolózással. Azonban a terveim dugába dőltek. A termék ígérete szerint védi a száraz bőrt a csapvíz szárító hatásától és pótolja a mosakodás során elvesztett zsírokat. Azonban törülközés után a bőröm ugyanúgy hámlott a szárazságtól és viszketett, mint az olcsóbb, sima tusfürdők után. Szóval alig vártam, hogy betestápolózzam magam. Azt pedig, hogy illatmentes volna, én megkérdőjelezném. Szerintem nincs kellemes illata, inkább valami fura műanyag illatnak nevezném. Pedig ha bevált volna, most nagyon boldog lennék, mivel a kiszerelés elég nagy: 400 ml-es, szóval sok használatra elegendő.

Az egyik korábbi posztomban már említettem az Eucerin Ultra Sensitive minden mentes arclemosóját. Nagy reményekkel vetettem bele magam a használatába, de aztán sajnos csalódnom kellett. Nem csinált ő semmi rosszat, de különösebben elragadtatva sem voltam tőle. Összességében az volt a benyomásom, hogy több lépésben kellett alkalmaznom ahhoz, hogy maradéktalanul eltávolítsa a szennyeződést. És úgy, hogy nem is sminkelem magam. Csupán a napi szennyeződésekkel kellett volna megbirkóznia. Szóval oké, hogy minden mentes és ezért jár is neki a plusz pont, na de azért némi alaposságot is elvártam volna tőle.

Egy eget rengetően szívfájdító csalódásom Viktor & Rolf Flowerbomb parfümjéhez kapcsolódik. Istenkém, mennyit ábrándoztam róla: már láttam magam előtt, amint hófehér tündérlányos ruhában virágszőnyegen lépdelek, habkönnyű léptekkel, miközben körülölel ez a mámorítóan, édesen virágos rózsaszín illatfelhő. Szerencsére voltam olyan elővigyázatos, hogy mielőtt befektettem volna a minimum 50 ml-es kiszerelésébe, egy néhány ml-es mintát rendeltem csupán belőle, kipróbálásképp. Szakértő mozdulatokkal a csuklómra csepegtettem és vártam a csodát... de az nem jött. Az illata persze kellemes, virágos, igényes. De annyit olvastam már erről a parfümről különböző fórumokon, ahol ódákat zengedeztek róla, hogy ennél azért valamivel többet vártam tőle. Valami jelentőset, valami felejthetetlent... Szerintem semmiképp sem egy virágbomba. Ráadásul a tartóssága is hagy némi kívánnivalót maga után. S még mielőtt bárkiben felmerülne a gyanú, hogy eredeti volt-e a minta, mindenkit biztosíthatok róla, hogy garantáltan eredeti illatot próbáltam, megbízható forrástól érkezett.

Egy a napvédelemmel kapcsolatos csalódásom az Uriage Bariésun 30 fakoros hypoallergén fényvédőjéhez fűződik. Áldottam a jószerencsémet, hogy nem vettem meg a Bariésun Mineral Krém SPF50-es változatát, ugyanis a júniusi Pixiboxba, a drága Pixis lányok belerejtettek egy teljes kiszerelést ebből a 30 faktoros kis fényvédőből. Úgy örültem, hogy csak na. Viszont magamra kenve már némi csalódottságot éreztem. Illatmentes, oké. Nem okozott ragyákat, oké. Nem fénylik, oké. DE sajnos hiába próbálom szépen elkenni, darabokban jön le a képemről. Első alkalommal úgy voltam vele, hogy biztosan én szúrtam el azzal, hogy túl nagy mennyiséget próbáltam felvinni. Amikor kisebb mennyiséggel próbálkoztam, akkor valamelyest javult a helyzet, de sajnos még így sem tökéletes. Még így sem mondhatom a használatát komfortosnak.

S végül egy baba termék, amely miatt kiborultam a minap. A kisfiam születése óta a Babydream Extra Sensitive törlőkendőt használom rajta, amivel maximálisan elégedett vagyok. IMÁDOM és semmiképp nem váltanám le másra. Tökéletes az INCI listája, funkcionálisan is remek... Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, kipróbálom a Babydream Extra Sensitive Panthenol popsikrémet. Én balga! Miért nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a shea vaj erre a célra -is- már tökéletesen bevált nálunk? Szóval nem is szaporítanám tovább a szót: az INCI listája szuper és persze  parfüm-, színezőanyag-, és tartósítószer mentes, de... Olyan szinten kipirosodott a kisfiam popsija a használatakor, hogy nem győztem orvosolni azt a szokásos és jól bevált shea vajjal. Pedig elhihetitek, sosem hagyom aszalódni a pelenkában a termést. :) Ha van valami, lehetőség szerint azon nyomban kitakarítom. És mégis ez történt. Szóval fél tubussal elhasználtam ebből a popsikrémből, a többi landolt a kukában.

unnamed_17.jpg

süti beállítások módosítása